2023. június 25.

Autóval Kőhányáspuszta. Esztergomban induláskor szép idő volt, Vértesboglártól már esett az eső. Leparkoltam a kápolnánál, "vízhatlanná" tettem magam és indultam is 8:53-kor, Kőhányás pecsétet a túra végére hagytam. Mint korábban is írtam már, engem cseppet sem zavar az esős időjárás, ellenkezőleg... Ilyenkor még szebb az erdő. Csend van, csak az esőcseppeket hallani ahogy csepereg a fák leveleire, madarak csipognak, tiszta a levegő, minden sokkal kontrasztosabb, színesebb, az amúgy is szép sötét zöld színek ilyenkor még mélyebb színekben pompáznak, mintha photoshopban megtolnánk a ragyogás csúszkát... minden olyan élénk, friss, gyönyörű. Szeretem ezt az időszakot, megnyugtat. Induláskor  köd is volt, ami kicsit sejtelmessé tette az egész erdőt, egy mesebeli világba csöppentem. Szeretem ezt a témát, így elég lassan haladtam, készítettem pár fotót.

Az eső kezdett alább hagyni, így minden kivilágosodott, felszállt a köd, Én pedig egy völgyben haladtam lefelé olykor olykor a nagy esőzések miatt kidőlt fákat kellett kerülgetni. Kis kitérővel felmásztam az Oroszlánkő (Csáki) Várhoz. Sajnos mára nem sok maradt belőle, inkább csak az oldalfalaiból lehet kivenni hogy valaha itt vár volt. Innen leérve a nap is kisütött. Gyönyörű páfrányos útvonal következett ami hirtelen bozótharcba váltott át. Miközben bujkáltam a vizes levelek között feltűnt hogy jó pár fa törzsén évekkel ezelőtt valaki kiélte művészi hajlamait. Elég gyorsan elértem Mindszentpusztához, itt kellett egy kitérőt tenni a pecsétig, ami hamar meg is történt mert egy csoport volt ott ( talán cserediákok lehettek, fele külföldi fele magyar ) nem akartam őket zavarni, gyorsan vissza is tértem a kék jelzésre. Emelkedő után ismét gyönyörű völgyben ereszkedtem lefelé, óriási fák és kövek között. Mivel nem volt vészes a terep, így menet közben fogyasztottam el a szendvicsemet. Elég hamar kiértem az erdőből, és látszódott már a gánti templom tornya, ami azt jelezte hogy a mai kék szakaszom végéhez értem. A vendéglőnél pecsételtem, majd elindultam visszafelé. ugyanis a tömegközlekedés nem a legjobb itt, másfél óra alatt érnék vissza Kőhányásra 1 átszállással, ennyi idő alatt pedig inkább vissza sétálok a sárga jelzésen ami 7 km. Színt váltottam és így lett a 13 kilométeres szakaszból 22 kilométeres körtúra amit igyekeztem erősebb léptekkel megtenni. Itt lévő geoládák már megvoltak korábban így azokkal nem foglalkoztam.

2023. június 17.

Autóval Becske - 8:51 busz Balassagyarmat buszvégállomás - 10:05 busz Cserhátsurány központ

Igazából elég lett volna Mohora cserháthalápi útelágazásnál leszállni, de mivel ott nem találtam semmi érdemlegest és 1 órát kellett volna várnom a buszra, így a városnézős körutazást választottam. 10:35-kor szálltam le a buszról, rajtam kívül még négyen indultak ebbe az irányba. Gyorsan pecsételtem közben bekapcsoltam a GPS-t és indultam is. Ragyogó napsütéses idő volt de az esőzések nyomai még látszódtak, sőt... itt is volt pár szakasz dagonya. Elhagyva Becskét, bemelegítésnek kisebb emelkedős rész volt, majd ahogy felértem a dombtetőre visszanéztem a falura és bevetettem magamat a vizes gazos ösvénybe.

Első ulticélom a Terényi kőszobrok (GCTKOS) geoláda lett volna, ha az a volna nem lett volna, ugyanis annyira magas volt a fű, a gaz, és csúszott minden hogy a felénél inkább visszafordultam, cserébe találkoztam egy csoport szarvassal, kb. 10-12 darab robogott el mellettem, nagy élmény volt, próbáltam képet is készíteni de mivel ki se látszódtam a csalánosból így nem sok mindent lehetett látni.

A kitérő után visszatérve a kékre megmászva a következő dombot, már Terény felé ereszkedtem a frissen kijelölt új kék jelzésen, mert a GPS szerint más fele kellett volna menni, követtem az jelzéseket a csalánoson keresztül... Terényre beérve csodálatos parasztházak fogadtak, egy kettő sajnos már elhagyatott volt, de így is úgy is gyönyörűek voltak. Beérve a faluban éppen delet harangoztak a templomnál pedig éppen virágot locsolt egy hölgy és segítőkészen kinyitotta nekem, így be tudtam menni. Tovább haladva a búza mezők mellett egyre közelebb és közelebb jött a napom csúcspontja, Szanda vára. 

Szandaváraljánál pecsételtem, gyorsan indultam is felfelé ugyanis a helyi étteremből olyan hangosan szólt vendégcsalogató pánsípos "zene" hogy kilométerekkel arrébb is lehetett hallani, szörnyű volt, szegény ott lakók... Mária forrás felé vettem az irányt, a mai nap második geoládája (GCSF02) amit sikeresen meg is találtam, igaz beköltöztek a hangyák a doboz mellé. Forrástól egyenesen a várhoz mentem, felérve a csodás panoráma mellett elég sok ember fogadott, egy félreeső helyen megebédeltem, mire befejeztem szerencsére már csak Én voltam. GCSZAN láda logolása és a kékre visszatérve megkezdtem az ereszkedést Becske felé. A semmiből jött elő egy őrült quad-os, nem is értem mit keresett arra, egy turistaúton és még Ő nézett csodálkozva hogy alig akartam félre állni... Becske előtt kitértem a Cserhát forrásai nevezetű ládához (GCSF03) ahol meg szerettem volna tölteni a kulacsomat friss forrásvízzel de szerencsémre benéztem a forrás felett lévő épületbe ami tele volt denevérrel. Denevér ürülékes vizet inkább kihagytam. 2-3 kilométer és már az autónál is voltam. A mai dzsungelharc ellenére szépen leégett a karom és a nyakam :)