2024. március 9 (szombat)

Reggel autóval Tatabánya felé vettem az irány, Fagyűjtőtelep, bejárati útnál hagytam és innen a 8:03-as busszal mentem Tatabánya autóbusz-pályaudvarra, ahol pedig a 8:38-as S10-es vonatra szálltam ami elvitt Szárligetre. 8:50-kor indultam kissé hűvös ködös időben, rögtön egy kis emelkedővel kezdtem a Hajagos tetejére. Felérve már nem is tűnt olyan hűvösnek a reggel. Éledezik az erdő, rengetek rügy, apró hajtások, virágok és megannyi ibolya van már az erdőben, igyekszem Én is az erdővel együtt éledezni. Egyre nagyobb zaj lett, közeledtem az M1-es autópályához, ami alatt átmegy a kék, és máris Nagyegyházán találjuk magunkat. Elhaladtam egy bányászati emlékmű mellett, itt értem utol két turistát akik egy kutyussal mentek, így az egész község zengett a kutyaugatástól. Aszfaltos úton Nagyegyházát elhagyva egy régi ipartelep után, jobb kézre az erdőben egy romos épületre lettem figyelmes, kitértem és egy régi elhagyott temető volt. A megmaradt sírkövek 1800 éve körüliek. Semmilyen információt nem találtam róla így utólag az interneten sem. Visszatérve a kékre, birkák bégettek és egy tó mellett vitt az utam, mindenhol magánterület táblával. Közben a nap is kisütött, csodás idő lett. Visszatérve az erdőbe,kissé bokros, cserjés, kidőlt fás rész következett, majd ismét emelkedett az út. Óriási pitypang alakú fa alatt haladtam el, majd pedig egy darabig széles murvás út következett ami a Hársas hegyet kerülte meg. Amerre csak néztem gyönyörű aranysárga virágok voltak a fán. Somlyóvár előtt becsatlakozott a Közép Dunántúli piros turista út is. Somlyóvári kulcsosháznál álltam meg pecsételni és megenni a reggel készített bundás kenyeremet. Sajnos a kulcsosház kissé elhanyagolt, de még tűrhető állapotban van, talán nem rongálják jobban meg. Egy aranyos üzenet is volt a falon. Megpihenve a napon, körbenézve a ház körül, tovább indultam.Kitérőt tettem a Somlyó csúcsra, eléggé párás látkép fogadott, de azért volt némi panoráma. Visszafordulva már lefelé vitt az utam egészen, Szénégető táblánál ketté vált az út, jobbra a piros ami Tarjánba ment tovább, balra pedig a kék ami Tornyópusztát elkerülve, egy jó darabig aszfaltos úton vitt. Keresztül haladtam a főúton ami Tatabánya felé visz. Itt kissé felfelé haladva majd hirtelen lefelé egy völgyben találtam magam. Egyre hangosabb, zajosabb lett az erdő, ismét az M1-es autópálya mellett találtam magamat, és ez a zaj elkísért egészen Koldusszállásig.