2023. November 4. (szombat)

Autóval Nagyvázsony pulai elágazás onnan busz 9:05 -> Veszprém 9:30 -> Városlőd. Némi aggodalomra adott okot az hogy a menetrendek.hu 0 perc azaz rizikós átszállási időt írt ki, bíztam benne hogy picivel hamarabb érünk be Veszprémbe, vagy kicsit késik a Soproni járat de végül sikerült elérni a csatlakozást. Városlőd autóbusz váróteremnél szálltam le majd irány a kocsma, na nem rövid italért hanem a pecsétért amit legutóbb nem tudtam használni mivel zárva volt. 10-kor már a kéken sétáltam ragyogó őszi napsütésben. ahogy átsétáltam Városlődön futott át a gondolat a fejemen hogy nem valami csendes falu, vasút megy át rajta, és míg a végére értem vagy 4-5 db robogott át hangosan a községen. Első utam A bakonyi kalandparkhoz vezetett  (GCSJBK) ahol geoládát kerestem, sikerrel. Tovább indulva beértem az erdőbe, kisebb sár fogadott de ilyesmi Engem nem tart vissza. 

 Mai második egyben utolsó ládámhoz tettem kitérőt  Csalános-völgyi Vörös-sziklához (GCVOSZ). Egy óriási fa gyökereinél kellett keresnem a ládát, de nem számítottam rá hogy ilyen meredeken kell felkapaszkodni. Ezen a vizes talaj sem segített de végül csak sikerült. Visszatérve megkezdtem az emelkedés ami szinte egész nap tartott a Kab-hegyig. Igazából nem volt vészes de éreztem hogy nem vízszintes úton haladok. Mielőtt beértem volna Úrkútra megálltam egy kicsit a csárda-hegyi őskarsztnál, korábban már voltam itt így nem másztam most le, de mindenképpen aki erre jár az szánjon rá egy kis időt. Úrkúton pecsételtem majd folytattam a felfelé menetelést, egy darabig az erdőben majd aszfaltos úton kellett haladni, Kab-hegy előtt elég hosszan, ami vissza tekintve is annak tűnt.  Egészen a pecsétig mentem ahol végre normálisan lehetett bélyegezni ugyan is egy kis fém  asztalka, pulpitus, fali konzol vagy minek nevezzem...  kéktúra füzet tartó eszköz fogadott. Kényelmesen ki lehetett nyitni a füzetet, a lánc is elég hosszú volt. Lehetne ilyen több helyen is, no meg persze ha még fedett részen lenne akkor esőben se ázna el a nagy becsben tartott füzet. No de ne panaszkodjunk örüljünk hogy a gumilenyomat meg volt és nem volt kopott. 

 Pecsételés után már csak a kilátás maradt hátra, innen még vagy 1km-re. Felérve, megpihenve kárpótolt a gyönyörű panoráma A Kinizsi Pál kilátóból. Lehetett látni a Balatonfelvidék dombjait, Balatont, Kőröshegyi völgyhidat, valamint Nagyvázsonyt és azt hogy szó szerint toronyirányt lefelé egyenesen visz az út oda.

Sokáig elidőztem volna még itt, de  nem szerettem volna hogy a nap végére rám sötétedjen, hátra volt még 10km, szerencsére lefelé, ami javította is az átlagomat is. Persze belefutottam egy kisebb problémába , amit a fakitermelők okoztak, mégpedig egy tölgyfa ami konkrétan a turista útra volt döntve, arról nem is beszélve hogy olyan fa is ki volt vágva amin jelzés volt. Átverekedtem magam rajta de szerintem ez nem volt normális dolog. 

Ahogy a nap egyre jobban nyugovóra tért, úgy kezdett lehűlni a levegő is, még időben értem ki az erdőből, előttem már Nagyvázsonyt lehetett látni a Kinizsi várral, mögöttem pedig visszatekinthettem a 600 méter magas Kab-hegyre. A vár mellett pecsételtem, visszasétáltam az autóhoz és mire elértem a veszprémi elkerülőre már be is sötétedett. Ez az egy problémám van csak az ősszel és a téllel... a korai sötétedés.