2023 December 16-17

1. nap, szombat 8:32-es busszal Szentbékkálláról Tapolcára majd onnan 9:30-as busszal pedig Nagyvázsonyba, Pulai elágazástól még vissza kellett sétálni a Kinizsi várhoz ahol legutóbb kiszálltam. Vár pecsét már meg volt, így irány az erdő. Szent Mihály pálos kolostorrom mellett elhaladva újabb régi romoknál találtam magamat mégpedig a Szent Ilona kápolna, majd pár perc séta után a Tálodi kolostorromnál. Utóbbinál lett volna geoláda (GCTALO) de sajnos nem találtam meg, csak később láttam (térerő hiányában) hogy másnak sem sikerült. Innen egy gyengébb emelkedő következett majd kiérve a műútra, pár méter után balra kellett kanyarodni az erdei iskola felé ahová egy elég hosszú murvás egyenes út vezetett. Itt volt a Csicsói erdészház nevezetű pecsételő pont. Sikeres pecsételés, némi energiabevitel után tovább is indultam Balatonhenye felé. Csendes erdős részen keresztül vitt a kék, ahol is egy sötét foltot láttam a szemem bal sarkában... kisebb vaddisznó volt, nem zavartatta magát, egészen addig míg észre nem vett, szerencsére megijedt és elnyargalt a másik irányba. kiérve a tisztásra előbukkant a Balaton is. Egy részen ki kellett kerülnöm nagyobbacska pocsolyát, ez azzal járt hogy a szántóföldre kellett lépnem ahol is némi sár tapadt a cipőmre... próbáltam leküzdeni magamról de úgy voltam majd lekopik...  de jött még egy kis dagonya... Balatonhenyén a református templommal szemben a téren pecsételtem, innen pedig kisebb emelkedőn keresztül mentem tovább, útközben találtam egy hangulatos kis padot, ahol megpihentem egy kicsit. Innen ismét sáros rész következett egészen a tőzegmoha lápig. Rengeteg kis tavacskának tűnő pocsolya van erre felé, mert többnyire az esővíz áll meg, ami alatt bazalt kövek vannak így tud gyorsan elszivárogni a víz, elég sokáig megmaradnak annyira hogy egy kettőben élővilág is van. Itt viszont nem a sárral kellett küzdenem hanem a vízzel, cserében patyolat tiszta lett a cipőm mire az Eötvös Károly kilátóhoz értem. Hallottam hogy vannak fent, gyorsan megkerestem a kilátó mellett lévő geoládát (GCNEGR), majd felmásztam én is a tetejére ahol egy aranyos fekete labrador is fogadott. Gyönyörű panoráma tárult elénk. Már ment le a nap, sötétedni is kezdett, lefelé indulva, a turista utat kidőlt fák torlaszolták, de miután ezeken átvergődtem magamat hamar be is értem Szentbékkállára ahol az autót hagytam reggel. Nem messze Kékkúton kedves ismerőseimnél szálltam meg éjszakára, innen másnap vissza tudtam menni Szentbékkállára.  

 2. nap vasárnap

Miután megetettek megitattak minden finomsággal, másnap reggeli buszozás helyett felajánlották hogy elvisznek Badacsonytördemicre, amiért nagyon hálás voltam mert nyertem bő 1 órát, és tudtam hogy a mai nap nem lesz egyszerű. Talán eddig a második legnehezebb szakasz elé néztem. Tördemici pecsét már meg volt, beugrottam a kisboltba némi útravalónak, és megindultam a Badacsonynak. 437 méter magasra kell menni, segítségül a Bujdosók 464 lépcsőfoka áll rendelkezésemre, Szép kis kardió edzés volt így reggelre, jó párszor meg kellett állni, de megérteRanolder keresztnél megpihenve, a felhők felett reggelizve és magamba szívva a napsütést, erőt gyűjtöttem, majd tovább indulva Egry József kilátóhelynél találtam magamat. Minden kitekintésnél más és más arcát mutatta a Balaton, ahogy egyre jobban szállt fel a köd és tisztult ki az idő. Kitérőt tettem a Páholykő kilátóhelyhez is. Innen pedig tovább felfelé esőház mellett elhaladva már a Kisfaludy kilátónál voltam Badacsony legmagasabb pontján. Környező hegyeket, várakat innen nagyon jól lehetett látni. Leereszkedve a bazalt kövek mellett kiérve az erdőből vissza a civilizációba egy ponton el lehet téveszteni a kéket, nem sűrű a jelzés, de aztán meg lett. Szőlők alatt kibukkanva már látni a Gulács hegyet amit meg kell mászni, a kidőlt fák miatt még nehezebb volt a feljutás, itt úgy döntöttem nem keresem meg a csúcson lévő geoládát mert még hátra van Csobánc is. Gulácsról lemászva a főúton kell haladni egészen Káptalantótiig ahol a következő pecsét volt. Egyre közeledett az utolsó megmászandó hegy melynek tetején ott van Csobánc vára. Még visszatekintve Káptalantótira, erőt vettem magamon és nekiindultam. Először még nem volt vészes az emelkedés de ahogy elhagytam a kis házakat, hirtelen mászni kellett. Végül ez is sikerült. Kárpótolt a szép kilátás valamint a paplanernyősök. elég sokan voltak fent, így nem időztem, lefelé álltam meg a hegy oldalán lévő kis padnál pihenni ami a Balatonra nézett. Itt is lett volna geoláda de szinte azon ültek az emberek így nem álltam neki keresni. Megkerülve a Hajagos hegyet, boci szemek sokasága nézett rám, és figyeltek mi járatban vagyok arra felé.  Szentbékkállai kőtenger következett, ahol a jó időnek köszönhetően itt is sok ember volt. Megálltam még a Velétei palotaromnál, beérve pedig a faluba már a pecsételőhelynél találtam magamat. Kicsit elfáradva de annál jól esőbb érzéssel ültem be az autóba és indultam haza.