2024. február 10-11.

Volt két kisebb szakasz ami kimaradt és mivel egyedül túrázok elég nehézkes volt megoldani, két autósmegoldás így nem jöhetett össze, tömegközlekedéssel kellett kilogisztikázni, de végül összeállt a kép. Péntek délután Miskolcra autóztam és ott töltöttem az éjszakát hogy valamennyit azért pihenjek is.

1. nap (szombat)

Hajnalban az autót a Miskolc-Tiszai pályaudvarnál hagytam majd felszálltam a kis pirosra ami Tornanádaska felé indult 4:33-kor. Jajj annyira aranyos község nevek vannak errefelé. Szalonnán szálltam le és vártam a 6:35-kor induló buszra, ami elvitt egészen Rakacaszendig. Leszállva volt bő fél órám még a buszig, így a sötétben várakoztam szinte a semmi közepén, bízva abban hogy a busz valóban elkanyarodik erre. Már kezdett világosodni mikor megérkezett a menetrend szerint picit megkésett busz. Csak Én utaztam a buszon egészen Rakacaszendig. Ott leszállva 7-kor már a kék jelzésen sétáltam. A pecsét már megvolt korábbról, így azzal már nem kellett törődni. Tempósabban kellett elkezdeni és ahol lehetett ott meg kellett nyomni ezt a szakaszt, tudva hogy fel van ázva minden és eshet is az eső ami lelassítja a haladást. Elhagyva Rakacaszendet még szürkületben sétáltam, de szép lassan kivilágosodott, így még jobban láttam a dagonyát ami rám vár. Annyira belemerültem felfelé haladva a cuppogó agyagos sárban, hogy miközben már elkezdtem volna szitkozódni hogy miért erre kell menni, és miért kell a fakitermelőknek ennyire széttúrni az utat, akkor vettem észre hogy letértem a kékről, szerencsémre balra vissza lehetett térni, mert párhuzamosan haladtam a jelzett útvonallal. Jött egy kis füves mezős rész aminek örültem egy picit, mert nagyjából lemosta rólam a sarat, amit összeszedtem a cipőmmel. Irota előtt még át kellett kelni egy patakon, amin át vezetett egy fahíd, de az félig le volt dőlve, és benőtte a bokor is. Végül sikerült átjutni. Áthaladva Irotán, az egyik háznál egy aranyos csoki labrador jött tömött szájjal, ha jól láttam kukoricacsuhé volt a szájában, és így tele szájjal próbált ugatni, nagyon vicces volt. wufff wuffff... Mezős, erdős szakasz után ahol kellemesebb volt menni, és haladni is tudtam megérkeztem Felsővadász szélére. Na itt ütött be a krach... Egy szántóföld mellett, igazából mellett még rosszabb lett volna, így azon keresztül ami talán karalábé föld lehetett, kellett át menni, itt a harmadik lépésemnél már nagyságrendileg 2-3 kilogrammot nyomott egy cipőm a rá ragadt sártól, egészen a falu határáig kellett ebben a fantasztikus puha átázott talajon sétálni. Polgármesteri hivatalnál pecsételtem majd a Rákóczi-kastélynál megkerestem a GCvada geoládát. Faluban elég nagy szegénység van, legalább is amerre a kék ment ott sok volt a romos, összedőlt ház. Sok tákolt, és eléggé rendezetlen udvar. Felsővadászt elhagyva kellemes, jórészt füves úton kellett haladnom. Nyésta előtt volt némi cserjés, bokros rész de nem volt vészes. Nyéstát elhagyva a dombon túl, elég hamar következett Abaújszolnok, ahol pecsételni is kellett. Egy kis emelkedő után a szántóföld mellett vezető utat hirtelen bokros rész váltotta fel, majdnem a Katalin kilátóig. Felmászva rá nem sok kilátást adott, nyáron a zöld környezetben még ennyit se lehet látni szerintem. Hamar be is értem Baktakékre, buszmegállóban volt még 40 percem, így a közkúton próbáltam leáztatni a sarat a cipőmről. 13:55-ös busszal átutaztam Encsre, onnan pedig 14:33 busszal Vizsolyra, majd a 15:41-es busszal pedig Regécre, ahol a mai szállásom volt. 

2. nap (vasárnap)

Este még átgondoltam mikor induljak és végül arra jutottam hogy inkább korábban, minthogy lekéssem a nap végén lévő csatlakozásokat. Hajnali 5-kor már a kéken voltam. Sötét volt és esett is, de Én nagyon élveztem. Terv az volt hogy hajnalra felérjek a Pengő kövekhez. Odafelé vezető úton elég sok akadályba ütköztem, megáradt patakok, eső mosta turista út, fakitermelés és ez miatt széttúrt földút, jég ami olykor olykor beszakadt alattam, de sikerült felérem úgy ahogy terveztem, még egy kis kitérőt is tettem a Pengő kőhöz, ahol geoláda is el volt rejtve (GCPENG). Számomra iszonyatosan jó érzés az erdőben lenni mikor hajnalodik, elkezdenek a madarak csipogni, sokkal több állattal lehet találkozni, minden olyan nyugodt, mások az illatok, egyszerűen jó felébredni az erdővel. A ködben még egy óriási nagy szarvas is keresztezte az utamat, sajnos mire előkotortam a telefonom ( mert a gép az még a hátizsákomban volt, az eső miatt) már tovább is ment, pedig igyekeztem lassan, óvatosan előszedni. Végül így is sikerült pár őzet megörökítenem, akik annyira nem is voltak félősek, mert egy darabig jöttek mellettem. Az eső is alább hagyott, világosodott is, így próbáltam megörökíteni az Én szememmel. Elég haladósan lehetett menni, nem volt akkora sár, gyorsan az István-kúti pecséthez értem ahol a felújított kulcsosház kéménye füstölgött, szívesen eltöltenék Én is itt egy hétvégét.Falatoztam, ittam majd megkerestem a közelben lévő geoládát is (GCKUKI). Széles út vezetett a Mlaka réten át egészen az Eszkála erdészházig, közben eléggé eleredt az eső így mindent elpakoltam hogy be ázzon szét. Az erdészháznál volt a pecsét egy fán, itt igazából rakhatták volna a fedett helyre is, így sajnos az esőben kellett pecsételnem, amennyire tudtam igyekeztem a füzetre vigyázni így a kabát alatt próbáltam megoldani. Az erdészház sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van pedig szerintem sok mindent ki lehetett volna ebből is hozni. Az egyik ajtaja nyitva volt, be tudtam menni, és az ottani illat visszarepített vagy 30 évet az időben, milyen szép is lehetett. Pecsételés után bele kellett húznom egy kicsit, volt itt is minden lefelé, sár, dagonya, jég, de többnyire a víz volt az úr, ami fentről és alulról sem kegyelmezett. Kabátom és a cipőm is kezdett átázni. Cifra kútnál pihentem meg egy kicsit, némi szendvics és víz mellett. Erőt vettem és "berobogtam" Makkoshotykára. Olyan jó kimondani ezt a nevet, csodás kis falu, aranyos házakkal és az emberek is segítőkészek. A boltban pecsételtem, majd a buszmegállóban várakoztam. Ketten is felajánlották hogy elvisznek Sárospatakig, nem éltem vele mert a buszra se kellett már sokat várni. Sárospatakról pedig vonattal Szerencsre, majd vissza Miskolcra ahol az autó volt.