2024 január 5-6

1. nap 

Új év új túrák, már nagyon vártam hogy kimozdulhassak, még decemberben lefoglaltam a szállást Keszthelyen. Előző nap este mentem hogy korán tudjak indulni, mivel a két napra egy egy 30km-es szakaszt terveztem be. Megnéztem az időjárás előrejelzést és szombatra esőt mondott, így a két betervezett szakaszt megfordítottam, első napra a látványosabb szakaszt tettem azaz Rezi - Sümeg. Múlik az idő de elég sok sebet téptem fel Keszthellyel... Rengeteg szép emlék jött elő lépten nyomon. ♥ Keszthelyről a 7:20-kor induló busszal mentem, így 7:50-kor már a kéken sétáltam Rezi vára felé a napfelkeltében. Szántóföldeken békésen reggeliztek az őzek, persze míg észre nem vettek. Csodás időnek ígérkezett. Kékről letérve felkapaszkodtam a várhoz ahol geoláda is volt (GCREZI) sikeres logolás után megnéztem a gyönyörű panorámát. Rezi váráról itt lehet bővebben olvasni. Tovább lefelé haladva a kéken Zalaszántó felé korábbi túratársam jelezte hogy valószínűleg elmosta a patak a kis hidat, de hogy a gázlókon simán át lehet menni. Odaérve valóban nem volt híd, de gázló sem, így maradt a kidőlt fa amin egyensúlyozva keltem át a patakon. Szerencsére van némi egyensúlyérzékem így nem estem bele. Átérve pár száz méter után velem szemben jött két turista, apa lánya, jeleztem Nekik, remélem a kislánynak sikerült átkelnie. Beérve Zalaszántóra a kisboltnál pecsételtem, majd az út másik felén lévő templomnál bekaptam pár falatot a padnál, és ha már megpihentem be is mentem gyújtani egy gyertyát. Kisebb emelkedő következett a Sztupáig. Kitérőt tettem a GCSZTU ládáig, készítettem pár képet, majd kifelé az árustól elkértem az egyedi pecsétet is. Innen lefelé az erdőn keresztül egy esőbeállóig egész végig követett egy fekete holló. Viccesen oda integettem neki mire furcsa hangot adott ki, nem a szokásos károgó 4-ből 4-szer megtette, talán nem véletlen. Áthaladva a tisztáson előbukkant Tátika vára is, a kék nem tér ki konkrétan a várhoz de kisebb kitérővel érdemes megmászni. Odafelé sikertelenül kerestem a GCTAT ládát, de visszafelé sikerrel jártam. Nem gondoltam volna hogy ez ennyire felkapott hely, elég sokan tartózkodtak fent. Nyugdíjas kirándulók kb. 5-6 fő, egy család is 5 fő, és mikor visszafelé indultam akkor is jöttek fel ketten. Vissza kanyarodva a kékre, pedig egy srác jött valószínűleg ő is kékezett. Sarvaly erdészházig műúton kellett haladni, itt beelőzött egy motoros akikkel a forrásnál váltottam pár szót. Környékbeliek, még pedig Bazsi nevű községből jöttek. Kicsit előrébb pedig a GCSARX geoládát kerestem fel az út mellett. Sarvaly erdészháznál pecsételtem, ahol egy aranyos kutyus volt a segítségemre kerítésen keresztül. Innen hosszú hosszú egyenes vezetett Sümeg széléig, időközben a vár is előbukkant. Sümegre beérve sajnos nem értem el a 15:00-kor induló vonatot, így a buszvégállomáson hagytam abba ezt a szakaszt. 

 2. nap

Kicsit korábban kellett kelnem hogy a 6:42-kor induló tapolcai vonatot elérjem, sötétben sétáltam le a vasútállomásra, de mire Tapolcára értem már kezdett hajnalodni. 7:11-kor szálltam le a vonatról, kis kitérőt tettem a közeli MOL kútra ahol a régi MTSZ-es kék pecsétet nyomtam a füzet hátuljára. Tapolcát elhagyva egy legelőn kellett átsétálni ahol az utamat egy ( na jó több is ) tehén állta el, az a sok bamba fej... olyan aranyosak ahogy csak bámulnak miközben én meneteltem. TehénKÉKet elhagyva visszazárva magam mögött a láncos kijáratot végig a vasút mellett kellett haladni majd átsétálva a síneken, vissza kanyarodva Lesenceistvándig meg sem álltam. Pecsételtem a buszfordulóban, kiugrott elém egy kis barna nyuszi, majd reggelit vettem a kisboltban. Annyira el voltam foglalva párizsival hogy elfelejtettem elkérni az itt lévő egyedi pecsétet... Összecsomagolva elindultam felfelé a Kő Orra hegynek. Mai szintemelkedésnek a legnagyobb részét itt tudtam le. Párszor meg kellett állnom pihenni. Az úttól nem messze volt a GCPUP geoláda, megtalálása után pedig az időjárás ellenére is a szép kilátásban ettem meg a retro reggelimet egy kis padon, csepergő esőben, de annál boldogabban, feltöltődve.A pihenés után leereszkedtem szőlők alatt, de innentől már annyira esett hogy az utam végéig nem használtam a fényképezőgépemet, csak a telefont. Vállus előtt még volt egy nagyobb emelkedő, beérve pedig a temető mellett az OKT táblánál pecsételtem. Innen a szakadó esőn kívül nem sok látnivaló volt, viszont egy pillanat alatt ellepet a köd, először félelmetesnek tűnt ahogy jött felém a gomolygó "füst" de hamar hozzászoktam. GCFJBF ládát nem tudtam megkeresni mert az esőbeállóban voltak egy páran, és a pihenő fa szerkezetében kellett volna keresgélni, így hagytam, a lendület tovább vitt egészen a nagymezőig. Innen fel lehetett volna menni a Festetics kilátóba, de nem sok értelmét láttam. Áthaladtam a murvabányán, majd beérve Gyenesdiásra először a biciklis úton majd Keszthelyig a főúton kellett haladni a vasút mellett.