2023. Július 30.

Autóval Bakonykútiba mentem, onnan busz 8:33 -> Székesfehérvár 9:40-> Bodajk 10:09-kor tudtam elindulni, a buszsofőr kicsit (nemkicsit) gyorsan haladt, 10:16-ra kellett volna érkeznie... Már Bakonykúti buszmegállóban elkezdett cseperegni az eső, Székesfehérvárra beérve már szakadt, majd mikor Bodajknál leszálltam, szerencsére ismét csak csepergett. Pecsét már korábban meg volt. Szinte egész nap a tegnap esti Ákos koncert dalai szóltak a fejemben, dúdolászva Bodajkot elhagyva először azt hittem hogy valami régi bányának a kötélpályáját látom de utólag kiderült hogy ez egy sífelvonó, egészen 2012-ig működött. Mellette felkapaszkodva, egy fa létrán átmászva beléptem a Gaja-Völgyi tájcentrumba.

Első kitérőm a Károlyi kilátóhoz vezetett, ahol geoláda is volt (GCKARK). Kiérve a kilátóhoz, gyöngyű panoráma fogadott, és még jól is jött az eső, szép képeket lehetett készíteni. Szépen kirajzolódott merre felé fogok haladni a szurdokban, háttérben pedig a fehérvárcsurgói-víztározó. Kis feltöltődés után visszatértem a kék jelzésre majd elég hamar átértem a mai nap 2. geoládájához (GCGaja). Mivel minden nyirkos volt így a ládához elég körültekintően és figyelmesen kellett leereszkednem, majd mikor belogoltam eleredt az eső, szerencsére  vissza tudtam mászni a sziklafalon, kalandos volt az egyszer biztos.

Összepakoltam, felvettem az esőkabátot lefelé elhaladtam a Varjúvár nevezetű elhagyatott épület mellett, ami  régebben oktatási épület volt, (kár hogy nem lehet hasznosítani ezeket az épületeket, sajnos elég sok van a kék túra mentén) majd nekiindultam a szurdoknak az esőben. A szurdok elején lett volna pár barlang (Sobri Jóska, Rigólyuk összesen kb. 16 kisebb barlang található itt az információs tábla alapján) de a csúszós talaj miatt kihagytam őket. Nem sokáig bírtam ki hogy a zsákban lapuljon a gép... 

(Ahhh... ez a szurdok Lívinek is nagyon tetszett volna az biztos...) Félúton felkapaszkodtam a vaskereszthez ahonnan rálátni a víztározóra. Itt volt a mai nap 3. egyben utolsó geoláda találatom (GCBAVA). Az eső is alább hagyott. Elhaladtam egy erdei büfé és horgásztó mellett majd lassan elhagyva a tájcentrumot, kiértem Fehérvárcsurgó Öreghegyi dűlő részére, ahol érett szilvafák fogadtak, így pár szemet bekaptam.

Kiérve a pincéktől, meg kellett kerülni a víztározót, egy két helyen nem volt egyértelmű a kék jelzés így Én rákeveredtem a régi kékre, de végül a pecsételőpontnál vissza tértem az új kék jelzésre. A víztározónak a vize számomra furcsa színekben pompázott... és mintha habzott is volna a széle pedig meg se mozdult a vízfelszín. Érdekes. Sikeres pecsételés után elhagyva Fehérvárcsurgót, rákezdett az eső, nem is kicsit...

Menetközben volt egy egyedi pecsét (Közép-dunántúli Piros). Felérve a Bogrács hegyre, visszaköszönt a nyár, mintha nem is esett volna, kitisztult minden és hétágra sütött a nap, így valamennyire megszáradtam míg vissza értem az autóhoz Bakonykútiba.