2023 október 29. (Vasárnap)

Autóval Veszprémbe mentem a buszpályaudvarhoz 9:00-> Zirc 9:30 -> Bakonybél. Rengetegen voltak a pecsételőpontnál de bíztam benne hogy mindenki vagy legalább is a többség Zircet választja, így is lett, Városlőd felé csak 3-4 ember indult köztük jómagam is. A pecsétem már megvolt korábbról (Bakonybél - Zirc Igaz arról nem készül bejegyzés hát még fotó, mert végig szakadó eső volt). Szombati napra terveztem a túrát de mivel elég rossz idő volt már pénteken így jobbnak láttam tolni egy napot, vasárnapra viszont csodaszép időt jósoltak ami be is jött, jól döntöttem. Reggeli köd hamar felszállt, és ragyogó napsütésben volt részem egész nap. Induláskor mielőtt az erdőbe értem volna elnéztem egy kis utcát, éreztem hogy ez nem annyira emelkedik mint ami felettem megy út, de végül felkapaszkodtam a kijelölt útra. Gyönyörű sárga falevelek mindenfelé, ezernyi színben pompázik az erdő, vétek lett volna otthon maradni... ahogy kezdtem elhagyni Bakonybélt, egyre csendesebb lett minden. Beszippantott az erdő. Mai táv elejére került a szint, jó része. 

Október elején voltam utoljára "kékezni", volt egy kis kimaradás egyéb okok miatt, de már nagyon hiányzott. Igazából ez a szakasz nem kínál oly sok látnivalót, de itt is meg lehet találni a szépet. Felfelé haladva Pápavár hegy lábánál volt egy Közép-dunántúli Piros pecsételőhely, amit bele is tettem a füzetem hátuljába. Innen tovább haladva a napköveknél álltam meg  ahol lehetett volna egy picit meditálni, erőt gyűjteni a napból az erdőből... de ezt Én inkább kihagytam. Nem volt kedvem a disznó túrás közepén fetrengeni egy kövön. Itt futottam össze mai napi túratársammal, akivel közösen indultunk el rossz irányba, szerencsére hamar visszafordultunk, így nem volt nagy kitérő. Beszélgetés, ismerkedés közepette, hamar Németbányán találtuk magunkat, ahol pecsételtünk egyet, majd a nap sugarait kihasználva, reggeliztem.

Németbánya után ahogy elhaladtunk az erdészház mellett, a murvás széles útról letértünk egy ösvényre ami mellett kis patak csordogált, amit kerülgettünk az alacsony bokrok közepette. Elhagyva a patak medret, két kisebb rozoga fahídon keltünk át, majd jött egy kis emelkedő melynek tetején megpihentünk. Tovább haladva már nem volt messze Városlőd, utunkat egy óriási nagy mező keresztezte, ahol tehenek legeltek, el voltak kerítve, de utólag belegondolva szerintem mi voltunk elkerítve az állatoktól. Két villanypásztor között kellett sétálni, míg ki nem értünk a főútra. Áthaladtunk a vasút felett, szerencsére nem volt nagy a forgalom így csak a nagy széllel kellett megbirkózni, amit az erdőben nem igazán érzékeltünk. Távolban már előbukkant a templom torony.Beérve Városlődre, a kocsmánál kellett volna pecsételni de a mai nap sajnos csak 10 óráig volt nyitva, a pecsét meg bent volt, amit az ablakon keresztül láttunk is. De sebaj, ide még visszatérek a Városlőd - Nagyvázsony szakasz miatt.