2023. június 25.

Autóval Kőhányáspuszta. Esztergomban induláskor szép idő volt, Vértesboglártól már esett az eső. Leparkoltam a kápolnánál, "vízhatlanná" tettem magam és indultam is 8:53-kor, Kőhányás pecsétet a túra végére hagytam. Mint korábban is írtam már, engem cseppet sem zavar az esős időjárás, ellenkezőleg... Ilyenkor még szebb az erdő. Csend van, csak az esőcseppeket hallani ahogy csepereg a fák leveleire, madarak csipognak, tiszta a levegő, minden sokkal kontrasztosabb, színesebb, az amúgy is szép sötét zöld színek ilyenkor még mélyebb színekben pompáznak, mintha photoshopban megtolnánk a ragyogás csúszkát... minden olyan élénk, friss, gyönyörű. Szeretem ezt az időszakot, megnyugtat. Induláskor  köd is volt, ami kicsit sejtelmessé tette az egész erdőt, egy mesebeli világba csöppentem. Szeretem ezt a témát, így elég lassan haladtam, készítettem pár fotót.

Az eső kezdett alább hagyni, így minden kivilágosodott, felszállt a köd, Én pedig egy völgyben haladtam lefelé olykor olykor a nagy esőzések miatt kidőlt fákat kellett kerülgetni. Kis kitérővel felmásztam az Oroszlánkő (Csáki) Várhoz. Sajnos mára nem sok maradt belőle, inkább csak az oldalfalaiból lehet kivenni hogy valaha itt vár volt. Innen leérve a nap is kisütött. Gyönyörű páfrányos útvonal következett ami hirtelen bozótharcba váltott át. Miközben bujkáltam a vizes levelek között feltűnt hogy jó pár fa törzsén évekkel ezelőtt valaki kiélte művészi hajlamait. Elég gyorsan elértem Mindszentpusztához, itt kellett egy kitérőt tenni a pecsétig, ami hamar meg is történt mert egy csoport volt ott ( talán cserediákok lehettek, fele külföldi fele magyar ) nem akartam őket zavarni, gyorsan vissza is tértem a kék jelzésre. Emelkedő után ismét gyönyörű völgyben ereszkedtem lefelé, óriási fák és kövek között. Mivel nem volt vészes a terep, így menet közben fogyasztottam el a szendvicsemet. Elég hamar kiértem az erdőből, és látszódott már a gánti templom tornya, ami azt jelezte hogy a mai kék szakaszom végéhez értem. A vendéglőnél pecsételtem, majd elindultam visszafelé. ugyanis a tömegközlekedés nem a legjobb itt, másfél óra alatt érnék vissza Kőhányásra 1 átszállással, ennyi idő alatt pedig inkább vissza sétálok a sárga jelzésen ami 7 km. Színt váltottam és így lett a 13 kilométeres szakaszból 22 kilométeres körtúra amit igyekeztem erősebb léptekkel megtenni. Itt lévő geoládák már megvoltak korábban így azokkal nem foglalkoztam.