2023. július 8.

 Autóval reggel Mátraverebélyre mentem, ahova is gyerekkori barátom jött értem Peti. Gyöngyösre autóztunk a buszvégállomáshoz. Innen busszal mentünk Mátraházára. Akár hányszor járok Gyöngyösön mindig belefutok egy "gyöngyszembe" most egy félig illuminált sötét bőrszínű alakba, aki hófehér öltönyében, fehér kalapjában, majdnem hátraesve mert olyan lazán vette az életet, kezében 500 forinttal próbálta megváltani a világot. Mosolyt csalt az arcunkra, majd a buszon jött az aranyos gombás néni aki végig mesélte a gombaszedő élményeit. Felérve Mátraházára, megkeresve a GPS jelet, nyomtunk egy pecsétet a füzetbe és indultunk is a kéken 9 óra 21-kor. Óriási nagy sztorizgatásba kezdtünk, szinte végig beszéltük az egész utat, kivel mi történt amíg nem találkoztunk, régi emlékeket elevenítettük fel...  közben a fák között kilesve látszódott Galyatető is.

 A két pecsételés között csak 1,8 kilométer volt így hamar oda is értünk Vörösmarty fogadóhoz. Tovább haladva megmásztuk a Csór-hegyet a tűző napsütésben, visszatekintve Kékestető tornya látszódott, felérve pedig Parádsasvár volt már alattunk.

Vércverés pecsét következett, ahol egy geoládát is találtunk. (GCVVK) Elég rövid szakaszok vannak errefelé, így hamar Galyatetőn találtuk magunkat. Két pecsét is van, természetesen a kilátóban lévőt választottuk. Vizet vételeztünk a közkútból, rövid frissítés után pedig felmásztunk a kilátó tetejére. 200 forintos érmével működik, így ha fel szeretnénk menni mindenképpen legyen nálunk, ne kelljen visszamászni a lépcsők alján lévő büféhez. 162 lépcsőfok után, csodálatos panoráma tárult elénk. Ezt kihasználva és hogy nem volt sok turista, megebédeltünk.

Pecsételés után megkerestük a Galyatetős geoládát is (GC2500). Mátraszentistván felé, a Piszkéstetői csillagvizsgáló mellett haladtunk el, majd beérve a faluba panziónál nyomtuk a pecsétet, éppen esküvőt rendeztek, csalogatott a jó hideg korsó sör, de mivel mind a ketten autóval voltunk így csak álmodoztunk róla. Tovább indulva Ágasvár felé, menet közben összeszedtünk egy virtuális geoládát (GCNHMM), a turistaháznál lévő információs táblánál pecsételtünk, majd tovább indulva, az előttünk lévő turista csapat valószínűleg befújva magukat kullancs és szúnyog ellen, "kellemes" citrusos illatban sétáltunk. Kitértünk egy misztikus helyre, török katona lábnyomához (GCTLAB). Kilapátolva a saras iszapos vizet, elő is tűnt a két kőbe vésett láb alakú mélyedés. Megint csak meg kell jegyeznem, hogy ha nem lenne geocaching, ide biztos hogy nem jutottam volna el.

Lefelé nem volt kellemes az eső mosta köves, árkos úton kicsit megfáradva ereszkedni, de végül leértünk, az erdőből kiérve majd 1 kilométernyi kaszálatlan réten kellett még áthaladni a napsütésben. Ismét szépen megkapott a nap. Mátraverebélyi polgármesteri hivatalnál pecsételtünk, ezzel zártuk is a mai szakaszt.

2023 június 30.

Kora reggel autóval Bódvarákóra mentem, ahol kedves ismerőseim vártak szállással, étellel és jókedvvel. Terv az volt hogy Rakacaszenden hagyom az autót és onnan sétálok át Bódvarákóra de azt ajánlották hogy inkább ne tegyem, nem túl biztonságos a falu ilyen téren, így felajánlották hogy átvisznek a faluba, cserébe segítsek beállítani a Bódvaszilasi templomtorony keresztjét mert most fogják visszarakni a helyére.

Kicsit átgondoltam a két napi kéktúrámat így az első napi Rakacaszend - Bódvaszilas táv helyett Rakacaszend - Bódvarákó lett. 11:15-kor startoltam. Elég szegényes Borsod megye, főleg ezek a kicsi faluk, és ez meglátszódik a kéktúra jelzésfestéseken is sajnos... van hogy csak egy "szigetelőszalag" segített merre kell fordulni. A kis boltnál  pár helyi gyerek éppen ott bandázott, illedelmesen köszöntük egymásnak, nyomtam a pecsétet és mentem is tovább. Visszanézve még látszódott a Rakacaszendi templom teteje, majd dimbes-dombos szakasz következett nálam mindig van túra GPS így "könnyű" a tájékozódás, de akinek nincs...  Még látszódtak az előző napok esőzéseinek nyomai, annyira azért nem volt vészes, majdnem mindenhol kikerülhető volt a sártenger,pocsolya. A sáros mezőgazdasági út után felbukkant a Tornabarakonyi templomtorony, a mai nap második pecsételőpontja. Beérve a faluba szép rendezett porták voltak, odaérve a parókiához egy túratárs jelezte hogy Anna néni még ott van a templomnál és ha szeretném biztos megmutatja a görögkatolikus templomot. Így is lett, kicsit itt időztem a hűvös templom belsejében, és megbeszéltük az élet nagy problémáit a kedves, segítőkész, idős Anna nénivel.

Tornabarakonyt elhagyva megkezdődött az emelkedés ami egészen Bódvarákóig tartott. Gyönyörű fenyveseken keresztül haladt az utam, rengeteg gomba és apró pici szamóca volt, utóbbiból szemezgettem is. 

Martonyi pálos kolostorromnál terveztem pihenni és falatozni egy kicsit, volt itt egy geoláda is (GCfMk) melyet sikeresen megtaláltam. Gyújtottam egy gyertyát is ♥ 

Pihenés után tovább folytattam az utamat a kéken felfelé, majd jött a feketeleves, amit megtettem 17 kilométeren keresztül emelkedést azt most 2 kilométer alatt letudtam csak ereszkedésben. Nem egy térd kímélő szakasz volt, így el is fáradtam mire visszaértem a szállásra.  

2023 július 1.

Elvittek reggel Jósvafőre a barlanghoz, pecsételés után innen indultam 8 óra 10 perckor. Hosszú távnak néztem elébe így igyekeztem tartalékolni az energiával. A legnagyobb problémám az volt  hogy otthon maradt a sapkám... az összes bogár megtalált menet közben, és a túra végére a nap se kímélt. Pár száz méter után még visszatért Jósvafőre a kék, elhaladtam a harangláb mellet, majd egy aranyos kis hídon áthaladva már a Kossuth barlang bejáratánál voltam.

Gyönyörű völgyben, csordogáló patak mellett haladtam tovább a Hucul ménesig. A megnyugtató csobogás, és az hogy csak Én voltam a völgyben különösen tetszett.

Hucul ménest elhagyva Szelcepusztán álltam meg legközelebb geoládázni (GCfSpD) és reggelizni egyet. Innen tovább indulva a Puska Pál forrásnál töltöttem újra vízkészletemet majd meg sem álltam Derenkig, itt találkoztam először turistákkal, Ők Bódvaszilasról indultak, nagyságrendileg a mai táv felénél, kitartást kívántunk egymásnak, kínálgattak bátorító pálinkával is, de azt inkább kihagytam. Derenk egy elhagyatott falu melyet 1938-ban Horthy Miklós kívánságára vadászterületté nyilvánították így 1943-ra mindenkit kitelepítettek a faluból. Ma már nem sok minden látható belőle, nagyon nem is néztem szét az elhagyatott faluban, (állítólag) még itt álló üres épületek között látták utoljára a medvét ami a környéken kóborol. Pecsételés után egy lápos mezőn keresztül Szád-vár mellett elhaladva emelkedtem fel egészen a volt Szabó-pallagi erdészházhoz. Jó párszor meg kellett állnom főleg inni, de sikeresen felértem, gyorsan kiszuszogtam magamat, mert a rengeteg szúnyog között nem esett jól az üldögélés. Pecsét után tovább is álltam. Ezen a köztes szakaszon voltam a legközelebb a Magyar-Szlovák határhoz.

Innen az utam "már csak" lefelé haladt, kitértem a Meteor barlanghoz, kívülről nem sok minden látszott még csak egy információs tábla sem volt ott, egy aprócska fém plakett jelezte hogy 1995 óta a világörökség része lett... Tovább ereszkedve, a fák közül kinézve már látszódott  Bódvaszilas, háttérben az Esztramos heggyel és Bódvarákó is.

Bódvaszilasra érve, út közben meggyet majszolva az útszéli fákról, elhaladtam a templom mellett, nyugtázva hogy még mindig fent van a kereszt a helyén, kitértem a vasútállomásra pecsételni, majd innen vissza a kékre, megkerülve a vasútállomást újból vissza majdnem a pecsétig csak a síneken túl, itt ezt nem is értettem miért kellett így megoldani, gondolom hogy "szabályosan" keljünk át a síneken. A kukoricás mellett a lekaszált mezőn/gáton át ami nem kicsit kiszívta az energiámat mert még árnyék sem volt, a vasúti síneken keresztül ahol egy pillanatra eltűnt a kék turista útnak nevezett ösvény, amit az óriási mezei virágok és a bokrok benőttek, megérkeztem az Esztramos hegy lábához. 

Kellemesen elfáradva visszatérve a szállásra, már a következő hétvége szakaszai jártak a fejemben...

2023 július 2.

Bónusz program! Mielőtt haza indultam volna Laci barátom elhívott a Rákóczi-barlangba, kicsit barlangászkodni. Csodálatos hely! Szintén a világörökség része lett 1995-ben. Hihetetlen hogy ilyen kincsek lapulnak a föld alatt, az ember el sem hiszi amíg a saját szemével nem látja. És ha nincs bányászat lehet ez elő sem került volna soha. Igaz a bányászat alatt is ment tönkre a legjobban, mivel minden törmeléket a hasadékokba öntöttek...Ehhez a barlanghoz fűződik a 2000-es évek legnagyobb barlangi mentési akciója is

 Ha Bódvarákón szállást kerestek és szeretnétek részt venni egy felejthetetlen kalandtúrán akkor Őket keressétek!