2023 június 30.

Kora reggel autóval Bódvarákóra mentem, ahol kedves ismerőseim vártak szállással, étellel és jókedvvel. Terv az volt hogy Rakacaszenden hagyom az autót és onnan sétálok át Bódvarákóra de azt ajánlották hogy inkább ne tegyem, nem túl biztonságos a falu ilyen téren, így felajánlották hogy átvisznek a faluba, cserébe segítsek beállítani a Bódvaszilasi templomtorony keresztjét mert most fogják visszarakni a helyére.

Kicsit átgondoltam a két napi kéktúrámat így az első napi Rakacaszend - Bódvaszilas táv helyett Rakacaszend - Bódvarákó lett. 11:15-kor startoltam. Elég szegényes Borsod megye, főleg ezek a kicsi faluk, és ez meglátszódik a kéktúra jelzésfestéseken is sajnos... van hogy csak egy "szigetelőszalag" segített merre kell fordulni. A kis boltnál  pár helyi gyerek éppen ott bandázott, illedelmesen köszöntük egymásnak, nyomtam a pecsétet és mentem is tovább. Visszanézve még látszódott a Rakacaszendi templom teteje, majd dimbes-dombos szakasz következett nálam mindig van túra GPS így "könnyű" a tájékozódás, de akinek nincs...  Még látszódtak az előző napok esőzéseinek nyomai, annyira azért nem volt vészes, majdnem mindenhol kikerülhető volt a sártenger,pocsolya. A sáros mezőgazdasági út után felbukkant a Tornabarakonyi templomtorony, a mai nap második pecsételőpontja. Beérve a faluba szép rendezett porták voltak, odaérve a parókiához egy túratárs jelezte hogy Anna néni még ott van a templomnál és ha szeretném biztos megmutatja a görögkatolikus templomot. Így is lett, kicsit itt időztem a hűvös templom belsejében, és megbeszéltük az élet nagy problémáit a kedves, segítőkész, idős Anna nénivel.

Tornabarakonyt elhagyva megkezdődött az emelkedés ami egészen Bódvarákóig tartott. Gyönyörű fenyveseken keresztül haladt az utam, rengeteg gomba és apró pici szamóca volt, utóbbiból szemezgettem is. 

Martonyi pálos kolostorromnál terveztem pihenni és falatozni egy kicsit, volt itt egy geoláda is (GCfMk) melyet sikeresen megtaláltam. Gyújtottam egy gyertyát is ♥ 

Pihenés után tovább folytattam az utamat a kéken felfelé, majd jött a feketeleves, amit megtettem 17 kilométeren keresztül emelkedést azt most 2 kilométer alatt letudtam csak ereszkedésben. Nem egy térd kímélő szakasz volt, így el is fáradtam mire visszaértem a szállásra.  

2023 július 1.

Elvittek reggel Jósvafőre a barlanghoz, pecsételés után innen indultam 8 óra 10 perckor. Hosszú távnak néztem elébe így igyekeztem tartalékolni az energiával. A legnagyobb problémám az volt  hogy otthon maradt a sapkám... az összes bogár megtalált menet közben, és a túra végére a nap se kímélt. Pár száz méter után még visszatért Jósvafőre a kék, elhaladtam a harangláb mellet, majd egy aranyos kis hídon áthaladva már a Kossuth barlang bejáratánál voltam.

Gyönyörű völgyben, csordogáló patak mellett haladtam tovább a Hucul ménesig. A megnyugtató csobogás, és az hogy csak Én voltam a völgyben különösen tetszett.

Hucul ménest elhagyva Szelcepusztán álltam meg legközelebb geoládázni (GCfSpD) és reggelizni egyet. Innen tovább indulva a Puska Pál forrásnál töltöttem újra vízkészletemet majd meg sem álltam Derenkig, itt találkoztam először turistákkal, Ők Bódvaszilasról indultak, nagyságrendileg a mai táv felénél, kitartást kívántunk egymásnak, kínálgattak bátorító pálinkával is, de azt inkább kihagytam. Derenk egy elhagyatott falu melyet 1938-ban Horthy Miklós kívánságára vadászterületté nyilvánították így 1943-ra mindenkit kitelepítettek a faluból. Ma már nem sok minden látható belőle, nagyon nem is néztem szét az elhagyatott faluban, (állítólag) még itt álló üres épületek között látták utoljára a medvét ami a környéken kóborol. Pecsételés után egy lápos mezőn keresztül Szád-vár mellett elhaladva emelkedtem fel egészen a volt Szabó-pallagi erdészházhoz. Jó párszor meg kellett állnom főleg inni, de sikeresen felértem, gyorsan kiszuszogtam magamat, mert a rengeteg szúnyog között nem esett jól az üldögélés. Pecsét után tovább is álltam. Ezen a köztes szakaszon voltam a legközelebb a Magyar-Szlovák határhoz.

Innen az utam "már csak" lefelé haladt, kitértem a Meteor barlanghoz, kívülről nem sok minden látszott még csak egy információs tábla sem volt ott, egy aprócska fém plakett jelezte hogy 1995 óta a világörökség része lett... Tovább ereszkedve, a fák közül kinézve már látszódott  Bódvaszilas, háttérben az Esztramos heggyel és Bódvarákó is.

Bódvaszilasra érve, út közben meggyet majszolva az útszéli fákról, elhaladtam a templom mellett, nyugtázva hogy még mindig fent van a kereszt a helyén, kitértem a vasútállomásra pecsételni, majd innen vissza a kékre, megkerülve a vasútállomást újból vissza majdnem a pecsétig csak a síneken túl, itt ezt nem is értettem miért kellett így megoldani, gondolom hogy "szabályosan" keljünk át a síneken. A kukoricás mellett a lekaszált mezőn/gáton át ami nem kicsit kiszívta az energiámat mert még árnyék sem volt, a vasúti síneken keresztül ahol egy pillanatra eltűnt a kék turista útnak nevezett ösvény, amit az óriási mezei virágok és a bokrok benőttek, megérkeztem az Esztramos hegy lábához. 

Kellemesen elfáradva visszatérve a szállásra, már a következő hétvége szakaszai jártak a fejemben...

2023 július 2.

Bónusz program! Mielőtt haza indultam volna Laci barátom elhívott a Rákóczi-barlangba, kicsit barlangászkodni. Csodálatos hely! Szintén a világörökség része lett 1995-ben. Hihetetlen hogy ilyen kincsek lapulnak a föld alatt, az ember el sem hiszi amíg a saját szemével nem látja. És ha nincs bányászat lehet ez elő sem került volna soha. Igaz a bányászat alatt is ment tönkre a legjobban, mivel minden törmeléket a hasadékokba öntöttek...Ehhez a barlanghoz fűződik a 2000-es évek legnagyobb barlangi mentési akciója is

 Ha Bódvarákón szállást kerestek és szeretnétek részt venni egy felejthetetlen kalandtúrán akkor Őket keressétek!