2023. június 10.

Autóval Szendehely - Katalinpuszta -> 9:37 busz Felsőpetény

Elég rossz időt jósoltak a hétvégére így gondoltam legalább az egyik nap, csak el kellene menni valamerre, így próbáltam viszonylag egyszerű szakaszt keresni. 10:18-kor szálltam le a buszról és indultam visszafele a kéken a pecsételő helyig ami az Almásy-kastélynál volt. Pecséttel minden rendben így neki is vágtam a mai tervezett szakasznak, mivel előző napokban eléggé esős volt az időjárás, sok jóra nem számítottam, volt is sár, dagonya, pocsolya, vizes rét.. de Engem ez nem zavar. Elhagyva Felsőpetényt, dimbes-dombos rész jött, és itt szó szerint kell érteni, fel majd le, utána megint fel majd megint le, ez ment egészen Ősagárdig. Éppen felfelé másztam, mikor is elkezdtem gondolkodni azon, miért nem futok össze vaddisznókkal, mert mindenhol rengeteg nagy túrás volt, és a szagukat is lehetett érezni, gondolom ez az időjárás nagyon kedvez Nekik, amíg ez átfutott az agyamon, egy kis csíkos feneket leltem felfedezni az ösvény szélén... vagy 6-7 db kis vaddisznó, nem zavartatták magukat, vígan túrták a földet. Az egyik jól el is bújt egy óriási növény mögé hogy ne vegyem észre... Kiérve az erdőből megmutatta magát a Naszály a háttérben, emlékeztetve hogy oda fel kell mászni. Korábban már volt hozzá szerencsém, emlékeztem hogy nem egyszerű oda feljutni, hát még hogy minden vizes. Ősagárdra beérve -1 kg testsúllyal +4 kg sárral megkerestem a pecsételő pontot a templom mellett, majd a közkutat keresve, s megtalálva azt eleredt az eső pontban délben. A kút mellett egy buszmegálló volt, oda húzódtam be, megebédeltem, kicsit vártam míg alábbhagy majd tovább indultam dagonyázni a síléces kerítés mellett. Az eső csak csak szemerkélt így nem sok képet készítettem felfelé. A nyomokból ítélve arra következtettem hogy nem vagyok egyedül ilyen őrült aki ilyen időben túrázik.. Felfelé a Naszálynak elég kaptatós rész volt, de mielőtt felértem volna lemásztam a Násznép-barlanghoz, itt találkoztam a nyomok tulajdonosaival, két sráccal, velük másztam be a barlangba. Denevéreket jöttek nézni de már nem sok volt bent, csalódottan mutatta a telefonján hogy 2 hónappal ezelőtt vagy 200 denevér lakott bent. Beljebb is lehetett volna menni, de minden csupa sár, és eléggé csúszós volt, nem kockáztattam. Naszályra felérve, felmásztam a geodéziai toronyra, gyönyörködtem a tájban majd a sötét felhők miatt tovább is indultam nehogy a Naszályról lefelé kapjon el az eső. Volt egy geoláda (GCNaTe) találatom, gyors logolás és mivel eléggé besötétedett az erdőben minden összepakoltam, felkészültem hogy el fog kapni az eső. Így is lett. Bik-kút előtt mintha dézsából öntenék... így a maradék két geoládát elengedtem. Ahogy csak tudtam meneteltem az autó felé. Jól vizsgázott az esőkabátom, és az esővédő a táskán, semmi nem ázott el csak a lábam. Elég hamar letudtam a maradék 3 kilométert Katalinpusztai pecsételőhelyig, majd onnan az 1 kilométert az autóig. Természetesen mire kiértem az erdőből szikrázó napsütés volt. Eléggé elfáradtam a nap végére, erősen kellett koncentrálni arra hogy ne essek el, és mivel eléggé csúszkáltam más izmokat is megmozgattam, felért vagy 30-35 km-es túrával a mai nap. Nem bántam meg egy percig sem hogy így teljesítettem a szakaszt. Jöhet a következő...