2023. augusztus 5.

Autóval Bakonykúti onnan busz  8:33 -> Székesfehérvár 9:30 -> Várpalota 10:20 -> Jásd. Hajnali viharok után ami egész országot érintette, ránézve indulás előtt az időjárás előrejelzésre úgy döntöttem útnak indulok 7 és 17 között nem jelzett esőt, ami be is jött. A Ventusky oldalt ajánlom mindenkinek, elég pontos. Jásdról elindulva a bisztrónál pecsételtem, minden rendben volt, mivel 11-kor sikerült a start, nagyon finom illatok jöttek ki, megfordult a fejemben hogy eszek valamit, de hamar elhessegettem a gondolatot, mert akkor tuti nem mászok fel a hegyre. Így augusztus elején eléggé őszi októberi hangulatom volt. Ködös nyirkos időjárás úgy gondoltam elég sok turistát otthon marasztal. Tévedtem. Elhagyva Jásdot, átkelve egy kis hídon ami alatt megduzzadt patak "csordogált", megkezdtem az emelkedést, a Tési Széchenyi Zsigmond-kilátó felé ahol mai első geoládám (GCTESK) miatt tértem le a kékről, itt belefutottam egy 20 fős csapatba, akik szintén a kilátóhoz mentek, szerencsére a rejtek jóval odébb volt így meg tudtam keresni, bár furcsán néztek hogy eltűntem a semmibe a fák közé, majd vissza jöttem. Sikeres találat után nem másztam fel a kilátóba mert semmit nem lehetett látni a köd miatt, na és a "tömeg" sem vonzott, így vissza tértem a kékre, és elég hamar be is értem Tés-re onnan pedig a főútvonal mellett haladva Csőszpusztára,ahol a mai nap második pecsétje volt, az Alba Regia Barlangkutató Állomásnál. Sajnos nem volt ott senki így nem tudtam elkérni az egyedi pecsétet. Innen egyenes utam a barlanghoz vezetett ahol a második geoládát (GCAREG) kerestem meg majd megnéztem a barlang bejáratot ami nem a megszokott kinézetű volt, inkább mint egy víznyelő.

Visszatérve a kékre a Hamuháznál bezsebeltem egy Közép-Dunántúli Piros bélyegzőt, majd kitérőt tettem a Csikling várhoz (GCSIK). A várból nem sok marad mára, körben azért még ki lehet venni a vizes árkot. Innen egyenesen a mai napom utolsó geoládájához mentem, amin a kéktúra is átvezet a Tűzköves árokhoz (GCSTB). Az ötletes rejtés után megpihentem a nem messze lévő Hosszú-kígyósi erdei szentélynél. "Látod, az erdő folyamatosan azt nyújtja, amiért teremtett: véd, fát ad, oxigént termel, vígasztal, felüdít, jókedvre derít, minden nap megteszi a dolgát. Te is megteszed mindazt, amiért vagy? Gondold végig" 

Elhaladtam egy Bányász emlékmű mellett, korábban itt kastély is volt, szénosztályozó, kisvasút, de ma már semmi nem látszik belőle. Kisgyóni pecsét következett majd nem túl izgalmas menetelés egészen a szántóföldekig, ahol elég sok vad lakmározott, igyekeztem halkan menni, persze így is megriadtak. Az utolsó 4 kilométert a Burok völgy felett tettem meg a kacskaringós, puha fenyőtüskés keskeny úton a fenyvesben. Itt kiugrott elém egy őz kb. 5 méterre, kicsit a szívbajt hozta rám, de most már tudom mit érezhetnek ők mikor Én megjelenek a semmiből :) Találtam egy hatalmas őzlábgombát is. Sajnos nem sok kilátás nyílt a völgyre, de egy két helyen át lehetett látni a fenyvesen. 

 Bakonykúti pecsét előtt 1 kilométerre elkezdett szemeregni az eső így belehúztam. A rendezett barátságos kis faluban sok kis érdekességeket fedezhetünk fel, köztük egy kaput, amin egy vers volt. 17:10-re értem vissza az autóhoz, ezen a szép augusztusi "őszi" napon. 

 2023. Július 30.

Autóval Bakonykútiba mentem, onnan busz 8:33 -> Székesfehérvár 9:40-> Bodajk 10:09-kor tudtam elindulni, a buszsofőr kicsit (nemkicsit) gyorsan haladt, 10:16-ra kellett volna érkeznie... Már Bakonykúti buszmegállóban elkezdett cseperegni az eső, Székesfehérvárra beérve már szakadt, majd mikor Bodajknál leszálltam, szerencsére ismét csak csepergett. Pecsét már korábban meg volt. Szinte egész nap a tegnap esti Ákos koncert dalai szóltak a fejemben, dúdolászva Bodajkot elhagyva először azt hittem hogy valami régi bányának a kötélpályáját látom de utólag kiderült hogy ez egy sífelvonó, egészen 2012-ig működött. Mellette felkapaszkodva, egy fa létrán átmászva beléptem a Gaja-Völgyi tájcentrumba.

Első kitérőm a Károlyi kilátóhoz vezetett, ahol geoláda is volt (GCKARK). Kiérve a kilátóhoz, gyöngyű panoráma fogadott, és még jól is jött az eső, szép képeket lehetett készíteni. Szépen kirajzolódott merre felé fogok haladni a szurdokban, háttérben pedig a fehérvárcsurgói-víztározó. Kis feltöltődés után visszatértem a kék jelzésre majd elég hamar átértem a mai nap 2. geoládájához (GCGaja). Mivel minden nyirkos volt így a ládához elég körültekintően és figyelmesen kellett leereszkednem, majd mikor belogoltam eleredt az eső, szerencsére  vissza tudtam mászni a sziklafalon, kalandos volt az egyszer biztos.

Összepakoltam, felvettem az esőkabátot lefelé elhaladtam a Varjúvár nevezetű elhagyatott épület mellett, ami  régebben oktatási épület volt, (kár hogy nem lehet hasznosítani ezeket az épületeket, sajnos elég sok van a kék túra mentén) majd nekiindultam a szurdoknak az esőben. A szurdok elején lett volna pár barlang (Sobri Jóska, Rigólyuk összesen kb. 16 kisebb barlang található itt az információs tábla alapján) de a csúszós talaj miatt kihagytam őket. Nem sokáig bírtam ki hogy a zsákban lapuljon a gép... 

(Ahhh... ez a szurdok Lívinek is nagyon tetszett volna az biztos...) Félúton felkapaszkodtam a vaskereszthez ahonnan rálátni a víztározóra. Itt volt a mai nap 3. egyben utolsó geoláda találatom (GCBAVA). Az eső is alább hagyott. Elhaladtam egy erdei büfé és horgásztó mellett majd lassan elhagyva a tájcentrumot, kiértem Fehérvárcsurgó Öreghegyi dűlő részére, ahol érett szilvafák fogadtak, így pár szemet bekaptam.

Kiérve a pincéktől, meg kellett kerülni a víztározót, egy két helyen nem volt egyértelmű a kék jelzés így Én rákeveredtem a régi kékre, de végül a pecsételőpontnál vissza tértem az új kék jelzésre. A víztározónak a vize számomra furcsa színekben pompázott... és mintha habzott is volna a széle pedig meg se mozdult a vízfelszín. Érdekes. Sikeres pecsételés után elhagyva Fehérvárcsurgót, rákezdett az eső, nem is kicsit...

Menetközben volt egy egyedi pecsét (Közép-dunántúli Piros). Felérve a Bogrács hegyre, visszaköszönt a nyár, mintha nem is esett volna, kitisztult minden és hétágra sütött a nap, így valamennyire megszáradtam míg vissza értem az autóhoz Bakonykútiba.