2022. szeptember 4. 7:30 -> Dobogókő. kb. 9:15-kor szálltam le a buszról. A szakaszt visszafelé tettem meg. Reggel kicsit fáradtan álltam neki a távnak. Mire felértem a busszal az eső is elkezdett esni. Nem vagyok cukorból, nem zavar sőt, ha nem szakad akkor még jól is érzem magam, van egy pici varázsa számomra, a pecsét már meg volt, így felvettem az esőkabátot, ráhúztam a táskára az esővédőt és irány a kék. Senki nem volt az erdőben, nagyon jó volt :) Csak úgy szárnyaltam lefele, (kis túrazsákommal ami olyan könnyűnek tűnt, mert a napokban kipróbáltam a 2 napra tervezett cuccokkal megpakolt új hátizsákomat is ami 16kg-ot nyomott, teszt képen felmásztam vele a Prédikálóhoz, kell még az edzés... ) Elhaladtam a Nagy-hideg-lyuk és a Zsivány sziklák mellett, elég gyorsan beértem Pilisszentkeresztre, olyan gyorsan hogy el is mentem az italbolt mellett ahol a bélyegző van, még időben észrevettem hogy valami nem stimmel. megfordultam, pecsételés, indulás a Dera-szurdokba. Csodálatos hely. A kis patak sajnos nem csordogált de így is gyönyörű. Megtekintettem a víznyelőt az elején majd indultam lefele a kis fahidas, köves útvonalon, mikor is  hátam mögött ordibálás, "Ne csináld, ne menj bele, hogy nézel ki!" Tudtam hogy ismét egy labrador lesz .... Így is volt :) Apuka két gyerekkel és egy labival futottak lefele. Készítettem pár képet és a szurdokról, elég hamar le is értem. Kisebb tisztáshoz érve megálltam egy pihenőnél mielőtt emelkedésbe kezdek, bekaptam pár falatot. Innen kissé unalmasabb "egyszerűbb" rész következett kissé felfelé a Szent kút után, majd a hosszú egyenes Csobánka felett. Felérve a Nagy Kevélyre pecsételtem, pihentem egyet, indultam is lefele, itt begyűjtöttem egy ládát (GC40IM) felmásztam a Kevély-hegyi kőfülkéhez, majd annak a tetejére ahonnan gyönyörű volt a kilátás, mai túra legszebb pontja volt számomra. Kicsit elidőztem itt. Lefele ismét egy kicsit térd gyilkos szakasz jött ( gondoltam is rá milyen lehet itt felfele... ) majd szép lassan beértem Pilisborosjenőre, Köves-bérci (GCKOVB) geoláda következett, hamar meg is lett, tovább ereszkedve pedig már a főúton találtam magam, elsétáltam a Rozália téglagyárig melynek pecsétje már szintén meg volt. Irány az ürömi buszmegálló olvasni, mert megint előttem ment el a busz pár perccel. A nap végére nem kaptam magamtól jutalom sört, vagy fagyit, más meglepetéssel készült a sors :)