2023 október 29. (Vasárnap)

Autóval Veszprémbe mentem a buszpályaudvarhoz 9:00-> Zirc 9:30 -> Bakonybél. Rengetegen voltak a pecsételőpontnál de bíztam benne hogy mindenki vagy legalább is a többség Zircet választja, így is lett, Városlőd felé csak 3-4 ember indult köztük jómagam is. A pecsétem már megvolt korábbról (Bakonybél - Zirc Igaz arról nem készül bejegyzés hát még fotó, mert végig szakadó eső volt). Szombati napra terveztem a túrát de mivel elég rossz idő volt már pénteken így jobbnak láttam tolni egy napot, vasárnapra viszont csodaszép időt jósoltak ami be is jött, jól döntöttem. Reggeli köd hamar felszállt, és ragyogó napsütésben volt részem egész nap. Induláskor mielőtt az erdőbe értem volna elnéztem egy kis utcát, éreztem hogy ez nem annyira emelkedik mint ami felettem megy út, de végül felkapaszkodtam a kijelölt útra. Gyönyörű sárga falevelek mindenfelé, ezernyi színben pompázik az erdő, vétek lett volna otthon maradni... ahogy kezdtem elhagyni Bakonybélt, egyre csendesebb lett minden. Beszippantott az erdő. Mai táv elejére került a szint, jó része. 

Október elején voltam utoljára "kékezni", volt egy kis kimaradás egyéb okok miatt, de már nagyon hiányzott. Igazából ez a szakasz nem kínál oly sok látnivalót, de itt is meg lehet találni a szépet. Felfelé haladva Pápavár hegy lábánál volt egy Közép-dunántúli Piros pecsételőhely, amit bele is tettem a füzetem hátuljába. Innen tovább haladva a napköveknél álltam meg  ahol lehetett volna egy picit meditálni, erőt gyűjteni a napból az erdőből... de ezt Én inkább kihagytam. Nem volt kedvem a disznó túrás közepén fetrengeni egy kövön. Itt futottam össze mai napi túratársammal, akivel közösen indultunk el rossz irányba, szerencsére hamar visszafordultunk, így nem volt nagy kitérő. Beszélgetés, ismerkedés közepette, hamar Németbányán találtuk magunkat, ahol pecsételtünk egyet, majd a nap sugarait kihasználva, reggeliztem.

Németbánya után ahogy elhaladtunk az erdészház mellett, a murvás széles útról letértünk egy ösvényre ami mellett kis patak csordogált, amit kerülgettünk az alacsony bokrok közepette. Elhagyva a patak medret, két kisebb rozoga fahídon keltünk át, majd jött egy kis emelkedő melynek tetején megpihentünk. Tovább haladva már nem volt messze Városlőd, utunkat egy óriási nagy mező keresztezte, ahol tehenek legeltek, el voltak kerítve, de utólag belegondolva szerintem mi voltunk elkerítve az állatoktól. Két villanypásztor között kellett sétálni, míg ki nem értünk a főútra. Áthaladtunk a vasút felett, szerencsére nem volt nagy a forgalom így csak a nagy széllel kellett megbirkózni, amit az erdőben nem igazán érzékeltünk. Távolban már előbukkant a templom torony.Beérve Városlődre, a kocsmánál kellett volna pecsételni de a mai nap sajnos csak 10 óráig volt nyitva, a pecsét meg bent volt, amit az ablakon keresztül láttunk is. De sebaj, ide még visszatérek a Városlőd - Nagyvázsony szakasz miatt. 

2023 szeptember 30 - október 1.

1. nap Szombat Regéc - Boldogkőváralja

Hajnalban elindultam Baktakékre autóval ahol Gyulabácsinál hagytam az autót. Gyulabácsiról röviden annyit hogy háromszoros kéktúra teljesítő, valamint egyszer már a kékkört is megcsinálta. Innen is gratulálok Neki! Itt találkoztam a túratársammal akivel átmentünk Regécre az Ő autójával. 9:37-kor indultuk el, a Veronika Panzió kerítésénél pecsételtem az aranyos kis dobozkánál, majd összeszedtem magamat és gyönyörű napsütésben indultunk el meghódítani a regéci várat. Előző napokban elkaptam valami nyavalyát ami fejfájással és lázzal járt, de úgy döntöttem hogy majd a túra helyre rakja a szervezetem. Kissé erőtlenül de megmásztam a várhoz vezető dombot, fent megpihenve, megvettem a belépőjegyet, elkértük az egyedi váras pecsétet, majd körbenéztünk odabent is. A vár megnézése utána elindultunk lefelé ahol az út mellett megbújva rátaláltam a regéci vár geoládájára is (GCReVa). Logolás után tovább ereszkedtünk Mogyoróskára itt megálltunk egy nagyon retró, nagyon retró kocsmába ami a Napkelte Vendégház alsó, talán nevezzük úgy hogy "szuterin" részén volt. Kissé dohos, kissé sötét, kissé hideg, de volt langyos sör... a helyi munkásemberek hangos hahotázására nem voltunk kíváncsiak így kiültünk az udvarra. Itt bevártuk a mai nap 3. túratársunkat is. Rövid üdvözlés és a maradandó élményt nyújtó "presszó" után elhagytuk Mogyoróskát, kissé "mocsaras" szakasz jött de szerencsésen vettük az akadályt. Kiérve a tisztásra még vissza pillantottunk a várra  majd Arka nevezetű faluig, az erdőben az Arka patakot kerülgetve hol a bal hol a jobb partján haladtunk. Rengeteg óriási őzlábgomba volt. Kissé iparkodni kellett hogy az újdonsült túratársunk elérje a buszt Boldogkőváralján ami vissza vitte Őt Mogyoróskára. Arkától az aszfaltos úton meg is lehetett nyomni a tempót Boldogkőváraljáig így nem volt probléma, még vártunk is a buszra pár percet. Elköszöntünk majd mi elfoglaltuk a mai napi szállásunkat, Boldogkőházban, frissítés képen bevágtunk egy sört, és mivel még világos volt, ezért felmásztunk a várhoz. Sokan voltak de sikerült elkészíteni azt a jellegzetes fotót :) A vár palota részében óriási terepasztalokon elevenítették meg az egykori csatákat. Megéri ide ellátogatni! 

2. nap Vasárnap Boldogkőváralja - Baktakék

Reggelre szerencsére remekül éreztem magam, még hőemelkedésem se volt. Újult erővel indultunk a mai napnak, ami kissé szelesnek ígérkezett. 8:15-kor tudtunk indulni onnan ahol tegnap abba hagytuk. Elsétáltunk a vár alatt majd a főút mellett egészen a vasútállomásig mentünk, Vissza vissza nézve mindig megcsodáltam a várat, minden szögből jól nézett ki. A vasútállomás után végre kicsit homokos földútra tértünk amit hol kukoricás hol tökföld kísért. Hamar el is értük Hernádcéce nevezetű községet, lemásztunk az Aba étterem mellett lévő pecsételőhelyhez, miután visszaértünk a kékre vettük észre hogy nem is kellett volna ez a kitérő mert egy romos épület falán volt a másik pecsételő doboz ami a kék jelzés mellett volt 5 lépésnyire... A mai nap viszonylag sűrűn voltak a pecsétek mert a következő 5 kilométerre Gibárton volt. A két falu között földút vezetett át, itt bújt elő először a Hernád folyó amire a Gibárti erőmű is épült. Gibárt "főterén" ahol a monumentális emlékmű is van megpihentünk egy kicsit, megcsodáltuk a generátort és a turbinát. Átkeltünk a Hernád felett, kitérőt tettünk a vízműhöz a pecsétért, majd néztem a következő pecsételőpontot ami 3,6 kilométerre lett volna Encsen de a kéktúra füzet ezt nem jelezte. Utólag utána olvasva 2022. március 31-től lehet hivatalosan is itt pecsételni. Gibárt és Encs között egy kissé megkopott biciklisúton kell haladni, semmi látványosság nem volt, és a szél is jobban rákezdett. Beérve gyorsan pecsételtünk az autópálya mellett lévő OKT információs táblánál, szerencsére a füzetben pont volt annyi "üres rész" ahova lehetett pecsételni, mivel jelzett helye nem volt az Én kiadásomban.  Megkezdtük a mai napi "emelkedésünket". Encset elhagyva egy nagy mezőn haladtunk át ami telis-tele volt gombákkal... ( csak meg kellene tanulnom melyik az ehető ) Fájdította is a szívemet egy jóóó gombapörkölt gondolata. Visszatekintve a domboldalról még utoljára köszönt a Regéci vár és Zemplén sziluettje. Fancsalra beérve kissé fancsali képet vágtunk, ki azért mert fájlalta a lábát ki, azért mert rájött hogy le fog merülni a GPS-e és nem hozott tartalék akkumulátort... Gyors pecsételés a főúton, ismét egy kis kaptató az öreg présházak mellett. Elhagyva Fancsalt, már nem volt sok hátra, előszőr a főút mellett kellett haladni, majd letértünk a földútra, kisebb csoport jött velünk szemben, és jött az utolsó dombocska, aminek a tetején már megpillantottuk a Baktakéki templomtornyot. Visszaérve Gyulabácsinál pecsételtünk, kis élménybeszámoló, rengeteg egyedi pecsétet zsebeltünk be, szerencsére az autó is meg volt és a GPS is kibírta szusszal.