2023 December 16-17

1. nap, szombat 8:32-es busszal Szentbékkálláról Tapolcára majd onnan 9:30-as busszal pedig Nagyvázsonyba, Pulai elágazástól még vissza kellett sétálni a Kinizsi várhoz ahol legutóbb kiszálltam. Vár pecsét már meg volt, így irány az erdő. Szent Mihály pálos kolostorrom mellett elhaladva újabb régi romoknál találtam magamat mégpedig a Szent Ilona kápolna, majd pár perc séta után a Tálodi kolostorromnál. Utóbbinál lett volna geoláda (GCTALO) de sajnos nem találtam meg, csak később láttam (térerő hiányában) hogy másnak sem sikerült. Innen egy gyengébb emelkedő következett majd kiérve a műútra, pár méter után balra kellett kanyarodni az erdei iskola felé ahová egy elég hosszú murvás egyenes út vezetett. Itt volt a Csicsói erdészház nevezetű pecsételő pont. Sikeres pecsételés, némi energiabevitel után tovább is indultam Balatonhenye felé. Csendes erdős részen keresztül vitt a kék, ahol is egy sötét foltot láttam a szemem bal sarkában... kisebb vaddisznó volt, nem zavartatta magát, egészen addig míg észre nem vett, szerencsére megijedt és elnyargalt a másik irányba. kiérve a tisztásra előbukkant a Balaton is. Egy részen ki kellett kerülnöm nagyobbacska pocsolyát, ez azzal járt hogy a szántóföldre kellett lépnem ahol is némi sár tapadt a cipőmre... próbáltam leküzdeni magamról de úgy voltam majd lekopik...  de jött még egy kis dagonya... Balatonhenyén a református templommal szemben a téren pecsételtem, innen pedig kisebb emelkedőn keresztül mentem tovább, útközben találtam egy hangulatos kis padot, ahol megpihentem egy kicsit. Innen ismét sáros rész következett egészen a tőzegmoha lápig. Rengeteg kis tavacskának tűnő pocsolya van erre felé, mert többnyire az esővíz áll meg, ami alatt bazalt kövek vannak így tud gyorsan elszivárogni a víz, elég sokáig megmaradnak annyira hogy egy kettőben élővilág is van. Itt viszont nem a sárral kellett küzdenem hanem a vízzel, cserében patyolat tiszta lett a cipőm mire az Eötvös Károly kilátóhoz értem. Hallottam hogy vannak fent, gyorsan megkerestem a kilátó mellett lévő geoládát (GCNEGR), majd felmásztam én is a tetejére ahol egy aranyos fekete labrador is fogadott. Gyönyörű panoráma tárult elénk. Már ment le a nap, sötétedni is kezdett, lefelé indulva, a turista utat kidőlt fák torlaszolták, de miután ezeken átvergődtem magamat hamar be is értem Szentbékkállára ahol az autót hagytam reggel. Nem messze Kékkúton kedves ismerőseimnél szálltam meg éjszakára, innen másnap vissza tudtam menni Szentbékkállára.  

 2. nap vasárnap

Miután megetettek megitattak minden finomsággal, másnap reggeli buszozás helyett felajánlották hogy elvisznek Badacsonytördemicre, amiért nagyon hálás voltam mert nyertem bő 1 órát, és tudtam hogy a mai nap nem lesz egyszerű. Talán eddig a második legnehezebb szakasz elé néztem. Tördemici pecsét már meg volt, beugrottam a kisboltba némi útravalónak, és megindultam a Badacsonynak. 437 méter magasra kell menni, segítségül a Bujdosók 464 lépcsőfoka áll rendelkezésemre, Szép kis kardió edzés volt így reggelre, jó párszor meg kellett állni, de megérteRanolder keresztnél megpihenve, a felhők felett reggelizve és magamba szívva a napsütést, erőt gyűjtöttem, majd tovább indulva Egry József kilátóhelynél találtam magamat. Minden kitekintésnél más és más arcát mutatta a Balaton, ahogy egyre jobban szállt fel a köd és tisztult ki az idő. Kitérőt tettem a Páholykő kilátóhelyhez is. Innen pedig tovább felfelé esőház mellett elhaladva már a Kisfaludy kilátónál voltam Badacsony legmagasabb pontján. Környező hegyeket, várakat innen nagyon jól lehetett látni. Leereszkedve a bazalt kövek mellett kiérve az erdőből vissza a civilizációba egy ponton el lehet téveszteni a kéket, nem sűrű a jelzés, de aztán meg lett. Szőlők alatt kibukkanva már látni a Gulács hegyet amit meg kell mászni, a kidőlt fák miatt még nehezebb volt a feljutás, itt úgy döntöttem nem keresem meg a csúcson lévő geoládát mert még hátra van Csobánc is. Gulácsról lemászva a főúton kell haladni egészen Káptalantótiig ahol a következő pecsét volt. Egyre közeledett az utolsó megmászandó hegy melynek tetején ott van Csobánc vára. Még visszatekintve Káptalantótira, erőt vettem magamon és nekiindultam. Először még nem volt vészes az emelkedés de ahogy elhagytam a kis házakat, hirtelen mászni kellett. Végül ez is sikerült. Kárpótolt a szép kilátás valamint a paplanernyősök. elég sokan voltak fent, így nem időztem, lefelé álltam meg a hegy oldalán lévő kis padnál pihenni ami a Balatonra nézett. Itt is lett volna geoláda de szinte azon ültek az emberek így nem álltam neki keresni. Megkerülve a Hajagos hegyet, boci szemek sokasága nézett rám, és figyeltek mi járatban vagyok arra felé.  Szentbékkállai kőtenger következett, ahol a jó időnek köszönhetően itt is sok ember volt. Megálltam még a Velétei palotaromnál, beérve pedig a faluba már a pecsételőhelynél találtam magamat. Kicsit elfáradva de annál jól esőbb érzéssel ültem be az autóba és indultam haza. 

2023. December 8-9 (Péntek-szombat)

1.nap Napokban jelentős mennyiségű hó esett, így bíztam benne hogy Sümeg környékén is lesz valamennyi, igyekeztem mindent átszervezni legfőképpen a szállást, ami sikerült is így péntek reggel útnak is indultam Sümeg felé. 10:10-es buszt kellett elérnem ami Ötvösre vitt. Ötvös előtt lévő faluban már mindenki leszállt, csak Én maradtam a buszon, pár szót váltottam a sofőrrel míg odaértünk, kiderült hogy Ők is járják a kéket a családdal. Leszállva hamar átértem a kb.15 házból és egy templomból álló falun. Közigazgatásilag Dabronchoz tartozik már. Pedig itt van egy gyönyörű kastély is (Szegedy-Széchenyi kastélyról itt lehet egy kicsit olvasni fotók pedig itt találhatóak) Mielőtt áthaladtam a vasúti felüljárón pár méterre csatlakoztam a kékre, majd átlépve Zala megyébe balra kellett lefordulni a főútról, ahol már látszódott először a pecsét régi helye a fán, majd szembe vele az OKT információs táblán az új. Sikeres pecsét után útnak is indultam, és még hó is volt, igaz fagyott de volt, persze hóban dupla annyi energiát vesz el a menetelés mint száraz időszakban, de megérte. Nagy látványosságra nem számítottam egyik napra sem, talán a második napi Szajki tavak... de azt majd ott. Kiérve az erdőből újra a műút mellett kellett sétálni, majd a távolból mély dübörgés hallatszott, ami egyre hangosabb lett, végül sikerült felismerni a hangot, ami helikopterektől jött, két darab katonai gép repült a szántóföldek felett, alacsonyan, igen alacsonyan, szerintem 50m-se volt, előttem az úton suhantak el, nagyon érdekes, baromira feldobta a napomat, rég láttam ilyen közelről ( utoljára repülőnapon de az ugye normális hogy alacsonyan húznak el ). A műútról a szántóföld mellett kellett haladni ahol csak a fácánokat zavartam meg, majd minden lépésemmel. Távolban azért volt egy két őzike is. Kisvásárhely előtt két turista jött velem szemben, majd a haranglábnál találtam magamat a pecsétnél. A mindenki által emlegetett és fotózott simogatni való macskák nem voltak most itt, gondolom fázott a fenekük... :) Pecséttel minden rendben volt, így egy kis forró tea bevitel után mentem is tovább a főútvonal mellett. Egy idő után jobbra kellett letérni a szántóföldek közé, ahonnan már látszódott a sümegi vár, majd át is kellett volna haladni rajta, de egy félig befagyott pocsolya fogadott, így kisebb kerülőt kellett tenni. szerencsére nem süllyedtem el térdig a sárban, de ahogy láttam a nyomokat, valakinek sikerült. Visszatérve az erdőbe egy kis hídon kellett átkelni a vizes, lápos nádason keresztül. Tarányi kápolna mellett vitt el az utam, de annyira figyeltem az utat, és a fagyott pocsolyákat hogy kiment a fejemből a geoláda, pedig lett volna itt egy. vissza már nem fordultam, mert mikor észbe kaptam már a vasút mellett sétáltam ahol erőteljesen elkezdett fújni a szél, így inkább úgy döntöttem hogy irány a sümegi vasútállomás, majd a szállás elfoglalása. Itt jegyezném meg hogy ha valaki normális ár érték arányú szállást keres akkor a Kisfaludy vendégházat ajánlom szeretettel!

2. nap Kora reggel keltem hogy autóval Ötvösre menjek és elérjem a 7:04-kor induló buszt. A szálláson lett volna reggeli de mivel korán elhagytam így előző este még csomagoltak nekem hidegélelmet. Ötvösre érve a buszmegállóban várakozva még sötét volt. Egy helyi lakos jött csodálkozva hogy hogyan kerültem oda, de aztán elmeséltem neki hogy autóval, kéktúra stb... Amíg nem ért oda a busz mesélt a faluról, hogy a fiatalok már rég elhagyták, rosszak az életkörülmények, munkalehetőség nem sok van, számukra Sümeg a "főváros". Sümegen átszálltam a Szombathely felé induló buszra, ami elvitt Hosszúperesztegre. Itt leszállva elsétáltam a templomig megérintettem a pecsételő dobozt, mivel a lenyomat már korábban meg volt. Hosszasan a főút mellett kellett haladni, majd letérve az erdőbe, tiltó jelzések fogadtak, hajtóvadászat volt a tegnapi nap folyamán ( amiről persze tudtam, és így is terveztem hogy ezt a szakaszt a vadászat másnapján teszem meg. Minden indulás előtt  tájékozódni kell az adott erdészetnél nehogy belefusson az ember egy ilyen helyzetbe.)  Mai nap látványossága a befagyott szajki tavak. Pecsételés után itt egy kicsit elidőztem. Innen sajnos nem túl izgalmas szakaszok jöttek, hosszú hosszú egyenesek, a hajtóvadászat véres jelei látszódott a fehér hóban, az egyeneseket cikkcakkban megtörte az elkerített kivágott fás részek. Fakitermelések hangja törte meg a csendet. Rengeteg befagyott óriási pocsolyák kerülgetése lassította túrát, és a végén még a hó is elkezdett szállingózni. Kicsit megörültem mikor meghallottam a vonat hangját, tudva hogy már nincs messze a műút ami vissza vitt Ötvösre a kocsihoz.