2023. December 3. (Vasárnap)

2 napra terveztem a túrát de végül csak a kisebbik szakaszt tettem meg, se az időjárás sem a megfázásom nem kedvezett a szombati túrának. Tapolcáról vonattal (9:34) Badacsonytördemicre mentem, jó öreg M41-es mozdony húzta a vagonokat, meg kell mondani elég rég ültem ilyen vonaton, úgyhogy előtört bennem a kisgyerek. Sajnos csak két megállót utaztam de visszajött pár emlék, mikor még mi is ilyenekkel jártunk Budapestre. Badacsonytördemicen a pecséttel minden rendben volt. Gyönyörű napsütés, -2 fok. Végig a főút mellett haladva hamar következett Szigliget, ahol is a templomnál volt a pecsét, majd a várhoz tettem egy kis kitérőt.

Itt kezdett el igen erősen fújni a szél. Igyekeztem mindent is megnézni, főleg a kis makett részletek tetszettek, ahol el lehetett kapni egy két vicces beállítást. A várból látszódott a mai nap legmagasabb pontja a Szent György-hegy, a minden évszakban gyönyörű Balaton, valamint a többi környékbeli hegyek, mint például a Badacsony. Órákig lehetett volna nézni a panorámát, de a hideg jeges szél nem kedvezett. Kifele menet eszembe jutott hogy van egyedi pecsét amit el is kértem a pénztárostól. Elhagyva Szigligetet rátérünk a biciklisútra ami egészen Hegymagas községig megy majdnem nyílegyenesen. Vissza visszatekintve az ellenfényben is megmutatta magát a Szigligeti vár. Hegymagason átsétálva, szőlők mellett kellett felkapaszkodni, ahogy egyre magasabbra értem, még egy kis hó, és jég is akadt. Kitérőt tettem a hegycsúcs felé, gyors "reggeli" meleg tea, majd ereszkedés lefelé. Itt kezdett kicsit izgalmas lenni, mert ezt az oldalt nem sütötte a nap és minden le volt fagyva. Elhaladtam a bazalt orgonák alatt, ami elég impozáns látványt nyújtott ilyen közelről, de figyelmemet jobban kellett a jeges köveknek, lépcsőknek áldozni, amin keresztül vitt az utam. Kulcsosháznál az ablakban volt a mai nap harmadik pecsétje, tovább haladva az apró kis köves lépcsőkön, kertek alá kiérve a földútra, messziben már látszódott Tapolca. Elhagyva a kis présházakat, ismét a főút vonal mellett kellett haladni egészen Tapolcáig, Útközben csak a napozó tehenek kíváncsi tekintetei dobták fel sétát. Tapolcára beérve, a Malom vízesés mellett ment el a kék, majd a városon keresztül ahol éppen adventi műsorra készülődtek, végül a Lokomotív Étterem teraszához tértem ki ahol a Tapolcai pecsétet gyűjtöttem be. Mielőtt haza indultam volna kitérőt tettem az M61-es Nohab emlékhelyhez. 

Távolság:	19 km
Eltelt idő:	5 óra 29 perc, amiből 1 óra 10 perc állásidő
Emelkedés:	624m
Süllyedés:	523m
Átlag sebesség:	3,45 km/h

 2023 November 18. (Szombat)

Reggel Tatabányára autóztam a buszvégállomáshoz. Onnan busszal (8:30) Gánt Kőhányáspuszta. 9-kor sikerült elindulnom. Erőteljesen fújt a szél egész nap de reggel még jobban éreztem amíg be nem melegedtem. Bekaptam egy szendvicse, beérve az erdőbe, mintha körül ölelt volna, csak a fákon hallottam a szél zúgását, a nap is erőlködött még délelőtt így mondhatni szép időben indultam.

A csendet fakitermelés zaja váltotta fel. Ezen a szakaszon feltűnt hogy elég sok "fa graffiti" van. Különböző ábrák voltak belevésve a fák törzseibe. Várgesztes felé sétálva kitérőt tettem a várhoz ahol, figyelmeztető táblák voltak kirakva felújítás miatt. Megtekinteni nem lehetett csak a kerítésen kívül lehetett körbe sétálni. Várgesztes Hamar végeztem a látogatással. Visszatérve a kékre, a pecsételő helyhez mentem, amivel minden rendben volt. Innen nem messze a domb oldalában van a Lourdes-i Mária szobor, érdemes fellépcsőzni oda. Gyújtottam is egy mécsest... 6 hónap ♥

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Beérkezve Várgesztesre egy bácsika köszönt rám, kérdezte hogy "nem rossz az idő a sétáláshoz?", de megnyugtattam hogy van ennél sokkal rosszabb, például ha az ember otthon marad és semmit tesz a négy fal között. Végig haladtam a községen, a horgásztónál fordultam vissza az erdőbe. A tavat éppen lecsapolták nem mutatott valami szép látványt. A tó mellett van egy tágas tűzrakós piknikezős hely. Felkapaszkodtam a Zsigmond kő mellett, korábban jártam már erre a domb tetején pazar panoráma tárul elénk. Felérve a gerincre kitérőt tettem a mai első geoládámhoz a Robinson kunyhóhoz (GCRobk) A romokról nem sok mindent lehet tudni, de a kilátás innen is csodálatos volt.

Visszatérve elhaladtam a Mátyás kút mellett, ahol kulcsosház is üzemel. Sajnos az egyik ablaka most be volt törve de nincsen széthordva még az épület. Nem is értem miért kell megrongálni ezeket az épületeket... Van tűzrakóhely, bivakolni is lehet, hinta és még pottyantós is akad az ide tévedő turistának. Elhaladtam a Rockenbauer emlékfa mellett, majd kiérünk a Vitány-vár lábához a szarvas-kúti bivakszálláshoz. Innen már a várat is látjuk. Körbe néztem a romoknál, igen erőteljesen fújt a szél, így csak a földről fotóztam. Nem messze innen megkerestem a vitányvári geoládát (GCVitv).

Körtvélyesi erdei temető mellett vitt el az utam, és mikor beértem a Csákánypusztai Mária-szakadékba, óriási hangzavarra lettem figyelmes, puskaropogásnak hallatszott de a nagy meglepődésem után kitisztult a recsegő ropogó hang, egy hatalmas fa dőlt ki nem messze tőlem. Nem volt még ilyenben részem, de várható volt a mai szeles napon. A völgyben volt egy geoláda is (GCmari) aminek rejtését nem értettem miért így kellett, egyszerűbben is meg lehet mutatni a semmit.. mert igazából nem sok látnivaló volt a rengeteg kidőlt fán kívül.

Csákánypusztai templomromot néztem meg, ahol a mai nap utolsó geoládája is volt. (GCsrom) Átsétálva a mezőn a Csákányosi Piknik Teraszhoz lyukadunk ki ahol finom illatok csábítanak minket. Ellenállva a kisértésnek tovább sétáltam Szárliget felé a vasútállomáshoz.

Odaérve gyors pecsételés, és pont el is értem a 15:07-kor induló vonatot amit még reggel kinéztem magamnak. Vágányzár volt így az esetek 70%-ban vonatpótló buszok mentek, amit én igyekeztem elkerülni. Pár perc alatt újra Tatabányán voltam. 

Távolság:	25.5 km
Eltelt idő:	6 óra 4 perc, amiből 38 perc állásidő
Emelkedés:	842m
Süllyedés:	919m
Átlag sebesség:	4.2 km/h