2023 augusztus 26. (szombat)

Autóval Mátraházára mentem és onnan sétáltam át Sirokra. OKT egyik, ha nem a legnehezebb szakasza... és valóban. 7:40-kor indultam el Mátraházáról, Biztos ami biztos mielőtt megkezdtem volna a mászást a Kékes felé még ereszkedtem egy kicsit lefelé. Megkerülve a Tölgyes bércet, elkezdett emelkedni az útvonal. Elhaladtam a Jávoros forrás mellett, ahol hangulatos tűzrakóhely is van kialakítva, esőbeállóval asztalokkal. Sípálya mellet felérve megcsodáltam a panorámát a sípálya tetejéről, majd a frissen lefestett magasságjelző kő mellett elsétálva eszembe jutott Lencsi fotója, amikor megismertem. Szerencsére még nem voltak sokan ilyen "korán". Pecsételtem az OKT oszlopnál, és megkezdtem a hullámvasutazást a Mátra gerincén.

Egy orrszarvúval is találkoztam :) Első a Sas kő (856m) volt ahol az I. világháborúban elesett turisták emlékműve mellett sétáltam el, és ahonnan csodálatos panoráma nyílt mindkét irányba, a Mátrai erőműre is, itt egy kicsit elidőztem. Markazi kapuhoz érve, innen ki lehet térni az Ilona völgyi vízeséshez ami az ország legnagyobb természetes vízesése. (Ide még vissza szeretnék jönni, de csapadékosabb időjárásban hogy "látványosabb" legyen). Hármashatár erdészházhoz érve, pecsételtem.

Nagyszárhegy (743m) következett, ahol volt egy geoláda is (GCSzaH) Az ide felfelé vezető út elég nehézkes volt a tűző napon, hangulatomnak a kiszáradt fák se tettek jót. Megpihenve a fa árnyékában, vissza tekintve a Kékes tetőre folytattam utamat leereszkedve és felmászva a Cserepes Tető (734m) majd az Oroszlánvár (604m) Domoszlói kapuhoz ereszkedve, megpihentem ettem pár falatot, éreztem hogy kell az energia, pedig a felénél jártam csak. Jött a Jagus tető (620m) itt is volt egy virtuális láda (GCJAGS) Nagy-Zúgó hegy (637m), utána pedig a Szederjes tető (676m) ismét volt egy virtuális geoláda Szederjesvárnál (GCSZVA)

Oroszlánvár (604m) Ilyeneket kellett megmászni, a másik oldalról is így nézett ki :) Kétszer is át kellett mászni az erdészeti kerítésen, az egyiknél még kiskapu is volt, mint választható opció. Leereszkedtem a Jóidő kúthoz, innen viszonylag lankás egyenes út vezetett, ami jól is esett a lábaimnak. Kitérőt tettem a Remete forráshoz (GCMF02) Sajnos ezek a források nem működtek, így nem tudtam pótolni a vízkészletem, igyekeztem beosztani a maradékot. Elhaladtam egy kopjafa mellett, "Ozsvárt Péter (29)" Összeszorult a gyomrom... Miért... Miért történnek ezek... 3 hónapja ugyan úgy várom haza...

Gazos kő (507m) következett itt volt a mai nap utolsó geoláda találata (GCGAKO) és itt fogyott el a vizem is. Innen látszódott már Sirok is. Átrád tető (485m) majd hirtelen a Kalapos tető (475m) következett, ahol az órámra pillantottam és vettem észre hogy elment az idő, összeszedtem magam és megindultam hogy elérjem a buszt. Lefelé még a Sólyom kút vizében bíztam, de mikor odaértem láttam hogy ez bizony esélytelen, a napokban lévő esőzések elmosták. Kiérve az erdőből, magam mögött hagyva a csodálatos próbára tevő hullámvasutat, pecsételtem a főút mellett lévő OKT oszlopnál. Mély levegőt vettem és neki indultam az aszfalt úton Sirokig.  Gazos kőtől az utolsó 7 kilométerre nem maradt vizem, hőségriadó is volt, nem esett jól a község járdáin sétálni. Ennyire még nem örültem dohányboltnak, a buszt is elértem ami 14:57-kor érkezett és vitt vissza Mátraházára. Leszállva a buszról, megpecsételve a mai napot, ettem egy sajtos tejfölös lángost. 27 km alatt 40.000 lépést mutatott a lépés számlálom... Valóban az egyik legnehezebb szakasz volt, de megérte! 

2023. augusztus 18-20.

1. nap (péntek)

Hajnalban Kőszegre utaztam autóval így első nap is belefért egy könnyed túra, 5:45-kor indultam hogy elérjem a Kőszegből 8:40-kor induló buszt ami Velembe megy. Velem buszfordulóban leszálltam és elindultam 9:05-kor a piros jelzésen ami, egyenesen Írottkőre visz. Ahogy elhagytam a községet csend és nyugalom vett körül, vártam már hogy újra a természetben legyek, főleg most, hogy több napra is el tudtam menekülni. Nem sok turistára számítottam lévén hogy hétköznap volt, Írottkőnek felfelé három gombázó egyén jött velem szembe, rogyásig megszedve a kosaruk. Ilyenkor mindig megfordul a fejemben hogy jó lenne megtanulni. Ahogy haladtam már láttam gyülekeznek az eső felhők, kikandikálva a fák között látszódott is hogy felém jön, pár percre rá már szakadt is az eső. Beöltözve folytattam utamat felfelé.  Egy nagyobb kanyar után a piros jelzésbe csatlakozott a Dél-dunántúli kék túra útvonala is. Beérve sűrű fenyvesek közé, előtűnt a régi pecsételő doboz egy fa törzsén, mögötte pedig az esőbeállóban az új. Feljebb, a kilátó mellett volt a második pecsételő hely, de nem szerettem volna eláztatni a füzetet, pedig ott méltóbb lett volna belenyomni az írottkői nyomatot. Mire sikerült pecsételnem az eső alább hagyott, felszaladtam a kilátóba, épp hogy az egyik irányba tudtam készíteni egy panoráma képet, de amikor megfordultam jött a következő adag... visszavonultam az esőbeállóba, bekaptam pár falatot, kiszuszogtam magamat majd megkerestem a Kilátó a határon nevű geoládát, nem messze az úttól.Tovább ereszkedve mikor már csak csepergett az eső gondoltam leveszem az esőkabátom mert elég párás meleg idő volt, de mire sikerült magamról levetni pár méter megtétele után ismét nekikezdett. Hörmann forrás volt a következő látványosság a sok gomba mellett, ott vételeztem némi friss vizet, majd megkerestem a forrás mellett található (GCHRMN) geoládát. Innen gyönyörű szép bükkösön keresztül értem le Stájerházakhoz. Kibukkanva a bokrok hét ágra sütött a nap. Stájerházak geoládát is sikeresen megtalálva, beérve az erdei iskolához, éppen félreállt egy autó, amiből Varga László szállt ki, a helyi erdész, mesélt pár gondolatot az iskoláról. Óház kilátó mellett elhaladva a Hét forráshoz érkeztem, napokig izgultam mert tudtam hogy eltűnt a pecsét és nem pótolták, de szerencsémre 3 nappal érkezésem ezelőtt sikeresen kicserélték, így friss lenyomatot tudtam pecsételni a füzetbe. A forrás igazából csak egy forrás hét felé osztva, elneveze a hét vezérről. Álmos és Kond vezér vizéből megtöltöttem a kulacsomat, pár méterrel lejjebb pedig megkerestem az ide tartozó geoládát is (GC7VF). Elég sokan voltak, nem tudtam normális képet készíteni a forrásról. Áthaladva Pintér tetőn, egy pillanatra eltűnt a kék ösvény, vissza vette a burjánzó növényzet. Szent Donát kápolna mellett haladtam el amit éppen felújítanak, majd jött a kálvária, amin keresztül lefelé belebotlottam egy érdekes kiszáradt fába, mint valami öreg boszorkány ( vagy egy Harry Potteres Dementor) lenne aki éppen kirepül eléd, éjszaka még rémisztő is lehet. Beérve Kőszegre, Főtéri tourinform irodáig meg sem álltam ahol pecsételtem. Késői ebéd után elfoglaltam a szállást, után pedig, városnézős séta közben megkerestem az ország legnagyobb gesztenyefáját  innen pedig átsétáltam a Szulejmán kilátóhoz. Megkóstoltam a helyi Kőszegi kézművessört, aki szereti a különlegességeket, azoknak csak ajánlani tudom! 

2. nap (szombat)

Busz  7:35 ->  Bükkfürdő 8:32 -> Abláncmajor

Az idősebb buszsofőrrel beszélgetve, elmesélte hogy fiatal korában  amikor disco ként üzemelt megfordult egy párszor, mára azonban bezárta kapuit az Ablánci Malomcsárda. Leszállva a buszról egy darabig keresgéltem a pecsételő helyet, míg nem észrevettem a farakás mögött, ahogy ezt másnap észre véve valaki rá is írta a sorompóra. Pecsételés, pár pogácsa elmajszolása közben neki indultam a mai etapnak. Egykori vándor tábor mellett elhaladva, több túrázóval is találkoztam, valamint rengeteg szúnyoggal, nem szoktam védekezni ellenük de most muszáj volt befújnom magamat, hihetetlen sok volt. Sűrű bokros részen haladtam, kiérve a földútra, régi kék jelzéseket lehet felfedezni pár méterrel beljebb az erdőben. Ez után egyenes 4 kilométer hosszú mezőgazdasági úton haladva Kincsédpusztába érkezünk ami után szerencsére erdős rész következett, (nem tudom hogy a szúnyog invázió vagy a tűző nap a rosszabb) Chernel kastély mellett elhaladva érkezünk meg Tömördre, ahol a templom mellett található a pecsételő hely. Itt kicsit megpihentem felfrissültem, pár szót váltottam az ellenkező irányból jövő turista társsal. Tömördöt elhagyva, kis emelkedőn keresztül érkeztem meg Gradics forráshoz, hűs vizéből frissítettem a vízkészletemet, pár méterrel odébb pedig Ilona várához mentem ahol a (GCTMRD) geoládát kerestem meg. Ilona várról bővebben itt lehet olvasni.Kisebb emelkedő után végeláthatatlan egyenes szakasz jött, amit hol sűrű fenyvesek, keresztirányból áthaladó piros jelzés, útszéli elbújt kis tavacska, vagy egy kis faházikó látványa tört meg. Áthaladva egy főútvonalon, leereszkedtem az Őz kúthoz, szép, rendezett volt a környezete, látszik  hogy foglalkoznak vele, hangulatos, nagy esőbeállóval. A kút vize nem iható amit egy tábla is jelzett. (ANTSZ által bevizsgálva még 2020-ban... kérdés hogy azóta változott a vízminősége vagy sem) Vissza mászva a kékre már nem kellett sokat sétálni, a fák közül már látható volt Kőszeg városa. Beérve elhaladtam az omladozó egykori MÁV nevelőotthon mellett amit éppen felújítanak/átalakítanak hogy felsőbbfokú  tanulmányok intézete legyen, projekttáblán 2023. augusztus szerepelt kivitelezés befejezésének, nagyon úgy tűnt abba maradt az építkezés... Áthaladtam egy kis parkon, majd szűk kis "sikátoron" keresztül az új piac mellett meg is érkeztem a főtérre ahol már tegnap jártam, a tourinform irodához. Tűzoltó esküvő volt a mai nap, elég sokat szirénáztak délután, még 7 óra fele is amikor vacsorámat ettem egy hűsítő sör mellett. 

3. nap (Vasárnap)

Logisztika miatt oda vissza túra, vasárnap, főleg ünnepnap, nem jár semmilyen busz. Persze megtehettem volna hogy Szelestén pecsételek és irány haza mert az Ablánci pecsét már meg volt tegnap, de nem az a típusú ember vagyok, no meg saját magamat se szeretném átverni. Tegnapi túratárs véleménye szerint nem egy izgalmas szakasz, és itt is rengeteg szúnyogra kell felkészülnöm. Így is volt, szúnyog, légy, apró bogarak a szem előtt.Hogy feldobjam egy kicsit, úgy döntöttem egyéni teljesítménytúraként fogom fel, és megnyomom amennyire tudom, az oda vezető úton még fotóztam ezt azt, de vissza felé már csak kapkodtam a lábaimat. Egész jól sikerült, no nem annyira mint "fénykoromban", nem egészen 4 óra alatt megjártam a 22.2 kilométert. Szelestén pecsételtem, az Anita presszóban, ami szerencsére nyitva volt elkértem a régi MTSZ kék pecsétet is, bedobtam egy hűsítő italt, majd átsétáltam az arborétumba ahol is megkerestem a (GCSZKA) geoládát, és a kápolnától nem messze fa oszlopon lévő "150 éves a szelestei arborétum" pecsétet is. Összességében jól sikerült a hétvége, 13:30-kor már otthon voltam, és levezetés képen füvet vágtam a kertben :)