2023 július 23.

 Autóval Becskére mentem onnan pedig 2 óra buszozás várt rám hogy eljussak Felsőpeténybe, lehet nem  vasárnapra kellett volna raknom ezt a szakaszt :) Becske 8:08 -> Balassagyarmat 9:00 -> Rétság 9:35 -> Felsőpetény. Balassagyarmat és Rétság csatlakozásra 3 perc van természetesen 5 perc késésben voltunk... de szerencsére számított erre a Felsőpeténybe tartó buszsofőr így megvárt. Viszont 20 percre Neki hivatalosan félre kellett volna állnia a felsőpetényi bánya megállóba... Felajánlotta az utazóközönségnek ( az 5 főnek, beleértve Engem is) hogy Bánk strandfürdőnél áll félre, így van 20 percünk sétálni a bánki tó körül. Én ezt ki is használtam.

10:30-kor kerültem a kékre, a felsőpetényi kastély pecsét már meg volt, így itt nem sok dolgom volt, hamar el is hagytam a falut 4,5 kilométer után már Alsópetényben is voltam. 

Alsópeténybe érve, egyik elhanyagolt telek kerítésén kilógott a málnabokor, bekaptam belőle pár szemet, ne menjen kárba. A faluban nagyon aranyos utcanévtáblák/irányítótáblák voltak. Központba érve megkerestem a pecsételőpontot ami a buszmegálló mellett az OKT információstáblán volt. Elhaladtam a "könyvkalitka" mellett, jópofa ötlet! Sok ilyet kellene létrehozni, sajnos a kis házikó még zárva volt. Elhagyva Alsópetényt, megkezdtem a mai nap emelkedős részét. 

Romhány és Alsópetény között kb. fél úton van a Prónay kilátó ahol geoláda is van, de mielőtt még felértem volna a Kékesi vadászháznál halk duruzsolásra lettem figyelmes, ami egyre hangosabb lett, egy terepjáró közeledett, először azt hittem a vadászházhoz jönnek, de kiderült hogy nem, a kilátót keresték, próbáltam óvatosan jelezni feléjük hogy ez egy turista út, útba igazítottam őket, mondtam hogy Én is oda tartok, majd elindultam tovább felfelé, ekkor megint motor hangra lettem figyelmes, félre álltam elengedtem őket, bár utólag belegondolva lehet előttük kellett volna sétálnom, hagy araszoljanak, de mindegy is... pár perc után utol értem őket, félre álltak mert hogy már nem mutat semmi utat a GPS, csodálkozva rájuk néztem, mondtam hogy gyalog kellene menni, ismét elmagyaráztam Nekik az utat... Kékről letérve a kék háromszögre, fel is értem a kilátóhoz, gyorsan megkerestem a Geoládát (GCRomk), mert mások is voltak fent. Leültem a padokhoz ebédelni, majd nyugtáztam hogy megtalálták a kilátót a városi turisták is, autóval, büszkén mesélve, de csak annyira hogy lent hallottam ahogy tanácskoztak merre menjenek haza, mert ez az út nem volt túl jó felfele... Bekanalaztam a még hideg meggylevesemet,  felszaladtam Én is körbenézni, szerencsére Ők már lefelé jöttek. 

 Fentről látszódott Felsőpetény ahonnan indultam és Romhány is a következő pecsételőhely.Csodás panoráma után elindultam Romhány felé, útközben elhaladtam Balázs Ádám emlékköve mellet aki egy sajnálatos balesetben halt meg 2016-ban. Mesebeli kis rész jött, sok sok pillangóval, kidőlt fák alatt bujkálva míg azok a fejem fölött recsegtek, nyikorogtak, olyan Jancsi és Juliska hanglatom volt, be is ugrott ahogy a Mamám kisgyereknek, (olykor olykor még most is) eldúdolja, meséli a verset, Jancsi és Juliska az erdőbe ment, sűrű sötétség volt az erdőbe bent, fa odvában baglyok laktak, medvék mérgessen morogtak...  Mielőtt beértem volna a községbe kitérőt tettem a (GCrkfa) Rákóczi fa virtuális geoládához, innen már látszódott a Romhányi Szent György templom is. 

Visszatérve a kékre, bal oldalról cseresznyefák, jobb oldalról pedig ribizli bokrok határolták az utat, sajnos már termés nem volt rajtuk. Beérve a pecsételőponthoz, ott jártamkor a pecsét őrzője is jelen volt :)

Innen csak 3 kilométerre volt a kétbodonyi pecsételő hely, amit sajnos a főút mellett, vagy is a főúton kellett megtenni. Odafelé még megálltam a Rákóczi emlékhelynél, majd vizet vételeztem a temetőben mert már kifogyóban volt. Kétbodony után a mai nap második emelkedését kezdtem meg, Cserhát gerincén végig haladva nem sok látnivaló volt. A nagy tölgyfák árnyékában haladtam 3 kilométeren keresztül, míg végül átváltott akácosba elkezdett lejteni az útvonal, egészen a vasútig. Onnantól most nem a napsütötte, száraz, poros úton haladtam mint a napokban, ellenkezőleg, árnyékos, hűvös, hol a csalán, hol pedig az erős aljnövényzet masszírozta a lábamat, időnként még meg is kellett állnom hogy biztosra menjek, jó irányba vagyok vagy sem. végül kiértem egy mezőgazdasági útra, ami visszavezetett Becskére a kiindulóponthoz.