2024 március 16. (szombat)

Vártam ezt a hétvégét, a napokban sokat 10-12 óráztam, kellett a feltöltődés. Reggel 6:20-kor indultam itthonról Szlovákián keresztül hogy elérjem Putnokon a 9:40-es buszt ami Zádorfalvára vitt minket, "minket" mert csatlakozott egy korábbi túratársam is. Zádorfalván leszállva a Szivárvány presszó nevezetű kulturális egységben pecsételtünk, majd útnak is indultunk a kissé borongós időben. Elhagyva a falut, kissé elhagyatott, szemetes részen tértünk le a műútról az enyhén dimbes dombos mezőre. Szűk sáros, bokros út vezetett a dombtetőre, onnan pedig már nem volt messze Gömörszőlős. Beérkezve a falumúzeumnál pecsételtünk a játszótérnél pedig reggeliztünk. A faluban nem kutyák vigyáztak a házra hanem óriási nagy libák. Innen aszfaltos út vezetett a közelben lévő Kelemérre, ahol a templomnál volt a bélyegzőhely. Kelemért elhagyva, visszatértünk a sáros erdőbe, belefutottunk egy óriási tappancsnyomba is, majd ahogy haladtunk felfelé elkezdett esni az eső is. Elsétáltunk a Mohos tavak és Mohos vár mellett. Itt volt egy geoláda (GCMOHO) amit sikeresen begyűjtöttem.Felértünk a Magas-Bércre, itt is volt egy láda (GCMBET) Innen pedig már lefelé vitt az utunk a mintafásításon keresztül Putnokra. Putnokra beérve az utunkat szénabálák keresztezték, éppen hogy át lehetett menni két bála között. Kiérve a főútra, már csak a vasútállomásig kellett visszasétálni ahol az autót hagytam reggel. Pecsételés a vasútnál, majd megkerestük a szállásunkat, a vadász vendégházat. A szállásadó nagyon rendes, segítőkész volt, családias hangulatú környezet.

2024. március 17. (vasárnap)

Putnokról Vadnai átszállással busszal Mályinkára mentünk. Betértünk Sanyi kocsmájába a pecsétért, meg egy gyorsító jägerért. Az időjárás ma sem kedvezett, borongós ködös időben hagytuk el Mályinkát. Összefutottunk egy túrázóval aki a Kohászok útja nevezetű túramozgalmat teljesítette. Pár szót váltottunk és mentünk is tovább Dédestapolcsány felé. Serényi kastély alatt vitt az utunk, valaki megvette és most felújítás alatt van, gyönyörű nagy kerttel. Elkezdett esni az eső, szerencsére a faluban találtunk egy fedett kerti padot a fagyizó előtt, itt megreggeliztünk. Utunk egyik legszebb része következett a Lázbérci Víztározó. Hatalmas vízmennyiség, az ország legnagyobb víztározója. Rengeteg horgászhellyel, és pihenő, sütögető részekkel. Még így a borongós idő ellenére is gyönyörű volt, milyen lehet egy napsütéses napon... Beérve az Upponyi szoroshoz, mintha nem is Magyarországon lennénk, talán Osztrák tájhoz hasonlítanám, csodaszép volt ez a rész is. Uppony pecsét következett, és a dagonya ami felkísért minket a szakadó esőben egészen a Háromkő-bérc tetejére. Nem volt egy egyszerű menet.  Felérve volt egy geoláda (GC3K) és ahogy elkezdtük az ereszkedés az idő is jobbra fordult, mire kiértünk az erdőből a nap is kisütött. Hosszú egyenes aszfaltos úton volt ideje lekopni a sárnak amit magunkra szedtünk az erdőben. Távolban már látszódott Putnok, beérve pedig átkeltünk a Sajón, majd a vasútállomás következett.Mivel ragyogó napsütés lett délutánra, egy kis pihenés után felmentünk a Mátyás Király kilátóhoz, a kék háromszög jelzésen ami a szállásunk mellett ment el. Pazar panoráma tárult elénk, még Magas Tátra is látszódott! Megérte felmászni.

 2024. március 18. (hétfő)

Reggel autóval Zádorfalvára mentünk ahonnan busszal Ragályra majd ott átszállva Aggtelekig. Itt másfél órát kellett volna várni a következő buszra de úgy döntöttünk átsétálunk Jósvafőre. Először az aszfaltos úton mentünk majd letértünk a zöld jelzésre ami elvitt a Baradla barlang bejáratához. Pecsételés és mentünk is a kékre. Korábban úgy terveztem hogy ezt a szakaszt a barlangban teszem meg, mert úgy is elfogadják, de csak hétvégente van túra, valamint időhöz és előzetes regisztrációhoz kötött, és van minimum létszám is ami alatt nem indítják el a túrát, így letettem róla. Majd vissza jövök ide máskor, maradt a felszíni kék. Hétfő révén senki nem volt, gyönyörű napsütéses idő volt, élveztem minden percét, és hogy nem kellett a munkával se foglalkoznom. Utunk egészen a Baradla-tetőig emelkedett. Innen már látszódott Aggtelek, cserjésen keresztül érkeztünk a barlang tetejére, ahol egy kilátópont is volt. Pecsételtünk az étterem teraszánál, majd kissé odébb a napon ettünk pár falatot. Kitérőt tettem egy geoládához (GCSCH1). Elértünk a határhoz, itt 3-4 kilométeren keresztül a határ szélén sétáltunk hol szlovák hol magyar földön. Innen is gyönyörűen lehetett látni a szomszéd hófödte hegycsúcsait. Trizs falu felett vitt a kék, sok látnivaló erre nem volt, végig erdős részen keresztül haladtunk, majd pedig kiértünk az erdőből a verőfényes napra Zádorfalva felett. Temető mellett a főúton érkeztünk vissza a faluba ahol az autó is épségben meg volt. 

2024. március 9 (szombat)

Reggel autóval Tatabánya felé vettem az irány, Fagyűjtőtelep, bejárati útnál hagytam és innen a 8:03-as busszal mentem Tatabánya autóbusz-pályaudvarra, ahol pedig a 8:38-as S10-es vonatra szálltam ami elvitt Szárligetre. 8:50-kor indultam kissé hűvös ködös időben, rögtön egy kis emelkedővel kezdtem a Hajagos tetejére. Felérve már nem is tűnt olyan hűvösnek a reggel. Éledezik az erdő, rengetek rügy, apró hajtások, virágok és megannyi ibolya van már az erdőben, igyekszem Én is az erdővel együtt éledezni. Egyre nagyobb zaj lett, közeledtem az M1-es autópályához, ami alatt átmegy a kék, és máris Nagyegyházán találjuk magunkat. Elhaladtam egy bányászati emlékmű mellett, itt értem utol két turistát akik egy kutyussal mentek, így az egész község zengett a kutyaugatástól. Aszfaltos úton Nagyegyházát elhagyva egy régi ipartelep után, jobb kézre az erdőben egy romos épületre lettem figyelmes, kitértem és egy régi elhagyott temető volt. A megmaradt sírkövek 1800 éve körüliek. Semmilyen információt nem találtam róla így utólag az interneten sem. Visszatérve a kékre, birkák bégettek és egy tó mellett vitt az utam, mindenhol magánterület táblával. Közben a nap is kisütött, csodás idő lett. Visszatérve az erdőbe,kissé bokros, cserjés, kidőlt fás rész következett, majd ismét emelkedett az út. Óriási pitypang alakú fa alatt haladtam el, majd pedig egy darabig széles murvás út következett ami a Hársas hegyet kerülte meg. Amerre csak néztem gyönyörű aranysárga virágok voltak a fán. Somlyóvár előtt becsatlakozott a Közép Dunántúli piros turista út is. Somlyóvári kulcsosháznál álltam meg pecsételni és megenni a reggel készített bundás kenyeremet. Sajnos a kulcsosház kissé elhanyagolt, de még tűrhető állapotban van, talán nem rongálják jobban meg. Egy aranyos üzenet is volt a falon. Megpihenve a napon, körbenézve a ház körül, tovább indultam.Kitérőt tettem a Somlyó csúcsra, eléggé párás látkép fogadott, de azért volt némi panoráma. Visszafordulva már lefelé vitt az utam egészen, Szénégető táblánál ketté vált az út, jobbra a piros ami Tarjánba ment tovább, balra pedig a kék ami Tornyópusztát elkerülve, egy jó darabig aszfaltos úton vitt. Keresztül haladtam a főúton ami Tatabánya felé visz. Itt kissé felfelé haladva majd hirtelen lefelé egy völgyben találtam magam. Egyre hangosabb, zajosabb lett az erdő, ismét az M1-es autópálya mellett találtam magamat, és ez a zaj elkísért egészen Koldusszállásig.