Linda Morvai • 16 nap
„Ez nem az a szerelem volt, amiről a régi költők énekeltek. Ez bonyolult, viharokkal és ellentmondásokkal teli lelkiállapot volt, örök nyugtalanság, tűz, amelynek a füstje sokszor több volt, mint a lángja. [...] A lélek olyan lett benne, mint a megfeszített íjj. Ebből támadt és táplálkozott az a szüntelen feszültség, amelyben Ady élt és amely átment korai költészetébe is. Meg kell mondani: Léda szerelme teremtette és állandósította Adyban azt a lelki atmoszférát, amely költészetéhez feltétlenül szükséges volt. Ez a szerelem volt Ady életének legmélyebb és legtermékenyebb élménye.”
Schöpflin Aladár: Ady Endre. Részlet, Budapest, Nyugat, [1934], 38. – Törzsgyűjtemény
Ady Endre és Léda, azaz Diósy Ödönné Brüll Adél szerelme tagadhatatlanul tekinthető a magyar irodalom egyik legdiszharmonikusabb kapcsolatának: erről nem csupán a költő versei tanúskodnak, hanem levelezésük is. Levélváltásuknak nagy hányada maradt fent, leveleik ma jellemzően közgyűjtemények tulajdonában állnak. Kettejük levelezésének egy jelentős részét Kézirattárunk őrzi.
Levelezésük itt található része három forrásból került a Kézirattár állományába: a legtöbb tétel Révész Bélától, Ady egykori barátjától és életrajzírójától érkezett, aki Lédától és testvérétől, Brüll Bertától vásárolt nagy mennyiségben Adyhoz köthető dokumentumokat. Továbbá Révésztől kerültek anyagok orvosához, Nádor Henrikhez is, aki maga is Ady-kedvelő volt: ezek a dokumentumok Ady egykori titkára özvegyétől, Steinfeld Nándorné jóvoltából érkeztek be.
Ezen kéziratos levelek felvétele vált digitálisan elérhetővé a Copia felületén: döntő többségüket Ady Lédának küldte, kisebb részük Léda által íródott a költőnek – de olyan tételekből is szép számmal találhatók az anyagban, melyeket Ady a Diósy házaspárnak, Lédának és Ödönnek címzett.
Az Ady által Léda számára Párizsba küldött levelek esetén mindenképpen érdemes kiemelni a kettős címzést, amely remekül illusztrálja kapcsolatuk dinamikáját. A francia fővárosban Léda levelei két címre szóltak: Ady a Diósy Ödönnel – általa is használt becenevén Dodóval – közös címére, közös lakásukra küldte azokat a leveleket, amelyeket kettejüknek szánt, vagy legalábbis azokat, amelyeket a nő férje is láthatott. Ezzel szemben postán maradóként érkeztek a kifejezetten bizalmas tartalmú levelek, amelyekről ő maga is úgy gondolta, csak kettejükre tartoznak: tehát a Párizsba küldött levelek címzés alapján tartalmilag is elkülönülnek egymástól.
Ady Endre levele Diósy Ödönhöz és Diósy Ödönnéhez. Bécs, 1908. június 23. Autográf. Raktári jelzet: Fond 74/4a/4. – Kézirattár. A kép forrása: Copia
Ady és Léda – illetve esetenként Diósy Ödön, akivel Ady a levelekből is érezhetően jó kapcsolatot ápolt – levelezése alapján folyamatosan nyomon követhetők kapcsolatuk hullámvölgyei. Két impulzív, egymást hol rajongással imádó, hol pedig egymást már-már gyűlölő ember viszonya volt ez, tele folyamatos közeledésekkel és távolodásokkal, egyszóval: valódi héja-nász – és ez a kapcsolat nem csupán Ady magánéletét és költészetét határozta meg alapjaiban, hanem a magyar irodalomban is örök nyomot hagyott.
Ady és Diósyné 1903-ban találkoztak először, amikor Adél Párizsból hazalátogatott Nagyváradra. Kettejük megismerkedésének története több visszaemlékezésből is ismert, ám mindegyik máshogy, mást hangsúlyozva meséli el az eseményeket. Ami biztosnak tűnik, hogy a fiatal költőt azonnal elbűvölte a nála hat évvel idősebb asszony. Levelezésük rögtön megkezdődött, és a kilenc éven át tartó kapcsolat alatt folyamatos volt.
Léda igazi múzsa volt Ady számára, ihlető közeg, még ha ez az ihletettség nem is az addig megszokott pátosz hangján festette le a szerelmet. Megismerkedésük után pár héten belül, már 1903. szeptember 13-án megjelenik az első Léda-vers, A könnyek asszonya a Nagyváradi Napló hasábjain. A vers később a Még egyszer című kötetében jelent meg 1903-ban, majd később a költői hírnevet meghozó Új versek című kötetbe is átemelte a Lédához szóló versek ciklusába. A kapcsolat bonyolult, amellett, hogy boldogságot ad, fel is őrli a lelket. Szerelmi bánatról, elvesztésről, fájdalomról korábban is írtak verset, ám ahogy Ady egyre inkább rátalál saját költői hangjára, úgy teremti meg ennek a kettős, egymástól elszakadni képtelen, mégis egymást folyton maró ember vívódásának lírai beszédmódját.
„Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.”
Az 1906-ben megjelent Új versektől kezdve amíg a kapcsolat tartott, minden kötetében saját ciklust kapnak a Lédához szóló költemények. Közülük az egyik legismertebb költemény, a Héja-nász az avaron, melyben nem a hímzett falvédők boldog galambjaiként, hanem két ragadozó madárként jelenik meg a szerelmes pár, akik szerelmükben sem tudják nem bántani egymást.
Kilenc éven át tartó kapcsolatuk nemcsak a levelezésükben, de Ady költeményein keresztül is követhető, így a végét is megörökítik versei. Az első a Valaki útravált belőlünk című költeménye, mely a Nyugat lapjain jelent meg 1912-ben. Ezt még követte a végleges, és mindenki számára ismert szakítóvers, az Elbocsátó, szép üzenet, melynek szintén a Nyugatban megjelent közlése után Ady és Léda már nem találkoztak többet.
Feke Eszter – Baranyai Laura (Kézirattár)
